Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1929

10 Micsoda igéret volt tehát Szent Imre a soha nem mosolygó Szent István szemében, ha egy időben már arról gondolkozott, hogy még életében utódává teszi ! Pedig volt módja megfigyelni trónra szánt fiát. Szent István nemcsak a vármegyék megvizsgálására tett útjaira vitte el a királyfit, nemcsak a bíráskodás elsajátítására, a panaszok meghald gatására és elintézésére adott neki ilyenkor alkalmat, nemcsak a gazdasági ügyeknek, az államháztartás bonyolult gépezetének megismerésére adott módot, hanem magával vitte az országos törvénylátó napokra (augusztus 15-ének, a Nagyboldogasszony ünnepének nyolcada alatt) Székesfehérvárra, ahol megismerhette, együtt láthatta az ország összes főembereit, egyházi és világi főméltóságait. Elvitte különböző útjaira az országban és az országon kívül. így együttesen látogatták meg Pannonhalmát is, ahogyan akkoriban mondották : Szent Márton monostorát. A szerzetesek hosszú sorban kivonultak eléjük és a Veszprém— Győr közötti hadiúton fogadták a királyt és a fiát. Amint közeledtek, Szent István szólt a királyfinak, hogy menjen előre és üdvözölje az egyházi férfiakat. Szent Imre oda is ment és a kor szokása szerint, békecsókkal üdvözölte a szerzeteseket, de nem mindegyiket egyformán : volt közöttük olyan is, — Szent Mór — akit hétszer csókolt meg. Szent Istvánnak feltűnt a dolog. Mikor magukra maradtak, meg is kérdezte fiától, miért járt el így. Szent Imre azzal válaszolt, hogy életszentségük, nevezetesen a tisztaság erényének mértéke szerint tüntette ki a kiválasztottakat és Szent Istvánnak csakhamar módjában is volt meggyőződni, hogy fiának ítélete csakugyan a legérdemesebbeket emelte ki jutalmazta a béke csókjával. A pannonhalmi jelenet mint élénktüzű fénycsóva vet világot Szent Imre lelkületére s egyszersmind további életútjára. A tisztaság erényének értéke tiszta, szűzi szívből jött : a királyi ifjú most különösen ráeszmélhetett arra, mit jelent Isten előtt a tisztaság erénye. Szent Imre egy éjjelen egyetlen szolga kíséretében titkon Szent Györgynek ősi egyházába ment imádkozni.. . Veszprémben. Imádságába merülve, azon töprengett, vájjon mit ajánljon föl Istennek, hogv ez kegyesen fogadja. Egyszerre csak vakító fényű világosság tölti be a templomot s a magasból égi szó hallatszik: „Gyönyörű (dolog) a szüzesség! Légy szűz testben és lélekben ! Ezt ajánld fel s ezen elhatározásodban légy állhatatos!" Szent Imre azonban nem bízva magában, az (isteni) kegyelemhez, e hathatós lelki orvossághoz folyamodik és így szól : „Én Uram és én Istenem, ki mindent látsz és megsegítesz bennünket emberi gyarlóságunkban, kitől rettegnek a föld fejedelmei, ki a királyokat is halállal sújtod, világosítsd meg bennem tetszésedet!" Es még azon órában megerősítették az isteni vigasztalás igéi. A titkot pedig magába zárta s a szolgának is megparancsolta. . . . hogy erről haláláig senkinek se szóljon. Szent Imrének e fogadalmához való hűsége azonban nem sokára kemény próbát állott ki. Amíg Németországban Szent István sógora, Szent Henrik volt a császár, a két ^irodalom között barátságos volt a viszony, Szent Henrik halála után (1024) azonban változott a helyzet. Az új német uralkodó, a frank Konrád hazánk ellen fordult és a bizánci császárt is szövetsé-