Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1928
16 nemcsak egy magát túlélt világnézet tehetetlen halódását szimbolizálták, hanem régi nagyságára is emlékeztettek. Es a Tiberisen túli szegénység a barbároktól ismételten kirabolt városban kereseti lehetőségeitől megfosztva roskadozott az élet nehéz terhei alatt és már-már megingott a hitben. Ilyen kiáltó ellentétek, ilyen egész életre kiható benyomások között élt az ifjú Benedek a fényes Anicius-palota kicsiny fülkéjében. Látta, hogy a nagy Róma pogányságának romjai között szárnyaszegetten küzködik az új keresztény Róma, mely nem tudott szakítani a pogány múlttal. A múlttal egészen nem is szakíthatott. Amikor az ifjú Benedek elhagyta Rómát, itt hagyta a bűnös város pogány erkölcseit, de magával vitte egy nagy impérium lelkesítő emlékeit. Vele ment, ami egykor naggyá tette Rómát : a hit a hivatásban, a kitartás a nehézségekkel szemben, a megértő szelídség vonzó ereje, a római szervező géniusz energiája, egyszóval a római szellem, melyet azonban új utakra, új ideálok felé irányít be a kereszt tanítása, az evangelium világszemlélete. És amikor meggyőzte önmagát, amikor Subiacóban és Montecassinón megépítette a középkor pharosait, amikor megszervezte az itáliai és nyugati szerzetes életet, amikor megírta életbölcseséggel teli Reguláját : az isteni kegyelem ihlette, de ott állott mellette a Krisztus tanításának irányába fordult római szellem is. És ha meggondolom, hogy ezt a római szellemet itt szívta magába, hogy a helyi géniusz évszázadokkal ezelőtt itt hatott Szent Benedekre : nagynak látom ezt a kis templomot, nagynak érzem a kicsi fülkét, mert világraszóló alkotások hatalmas, indító, ható tényezőire ismerünk bennük, mert itt látom, mit jelentett Róma Szent Benedeknek, a világnak, az életnek. És Róma szelleme falai közé is visszahozta a szerzetesek nagy pátriárkáját. A hagyomány szerint 531-ben Szent Benedek, már mint Italiaszerte tisztelt nagy egyéniség, mint a szellemi világ új provinciáit hódító és szervező hadvezér és kormányzó tért vissza abba a városba, melyet ifjú korban ismeretlenül, észrevétlenül hagyott el. Bizonyára felkereste ifjúkori otthonát, a trasteverei Anicius-házat, bizonyára fölkereste az Aniciusok sírboltját, hogy lerója kegyeletét az Anicius-ősökkel szemben, kik ott pihentek a római anyaföldben, ahol ma a Szent Péter-templom főhajójában Szent Benedek hatalmas szobra áll, mintha csak Antonio Montasti művészi alkotása azt akarná jelezni, hogy Szent Benedek az Anicius-ősök hagyományainak alkotásaiban ma is élő .reprezentánsa, megvalósítója. És járt az Anicius-rokonság, egy másik palotájában, a mons Caeliuson, az arisztokraták városrészében. Ott élt Gordianus Senator és felesége, Szent Szilvia, Nagy Szent Gergely pápa szülei. És Szent Benedek a hagyományok szerint megjósolta annak a gyermeknek nagyszerű hivatását és fényes pályafutását, aki csak tíz év múlva született, de mint servus servorum Dei az Egyház és pápaság történetébe a legragyogóbb lapokat írta. A római Anicius-vér, Nagy Szent Gergely helyett vájjon lett volna-e egyrészt az Egyháznak olyan diplomata-tehetsége, olyan buzgó missiós-püspöke, olyan ékesszóló egyháztanítója, másrészt Szent Benedek rendjének jalyan erős támasza, olyan lelkes propagálója, mint Szent Benedek életírója és szellemének congeniális követője ?
