Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1928

8 kimerítően, és mégis olyan tömören és világosan tárgyalná, mint az apátról szóló fejezet. Egyformán kedves olvasmánya lett e fejezet az idők folyamán fejedelmeknek és világi előkelőknek éppen úgy, mint az Egyház pápáinak és püspökeinek. Apák és anyák ide fordulhattak, ha terhes élethivatásuk betöltésére útmutatást akartak szerezni. Az akkori népek vezetői innen megtanulhatták, hogy milyen garanciák nyújthatók az önkény és zsarnokság ellen. A vezető itt nemcsak kormányoz, hanem gyógyít is, nemcsak vezet, hanem elvisel is. Az atya, a vezér, a fejedelem eszményképe van megrajzolva e fejezetben. E fejezet szerint a Rend monarchikus szervezet. Élén áll az apát, aki Krisztus helyettese a kolostorban. Mindenben az Úr törvényei szerint kell eljárnia, mert nagy lesz felelőssége az Isten Ítélőszéke előtt. Tanítson szóval és példával. Mindenkit egyformán szeressen, hiszen „Krisztusban „mindnyájan egyek vagyunk" és „nincs személyválogatás, az Istennél." 0 is csak annyiban tegyen különbséget, amennyiben az Ur : elsők azok, akik jócselekedetekben, alázatosságban, engedelmességben, az Ur törvényeinek megtartásában kiválóbbak. Mindig a körülményekhez képest kell viselkednie a szigorúság és szelídség alkalmazásában. A hibákat mindjárt kezdetben gyökerestől irtsa ki. Emlékezzék meg az apát mindig arról, hogy nehéz és terhes dolgot bíztak reá, de ha egyszer vállalta, készüljön el mindig a számadásra. Fontos ügyekben kérje ki az egész testület tanácsát, kisebb dolgokban pedig csak az öregebbek, a tapasztaltabbak tanácsával éljen. Amint az állam, a társadalom, a világi család életében fontos a vezetők, elöljárók parancsainak teljesítése, éppen úgy fontos az engedelmesség a szerzetesi családban is. Le kell mondania az egyesnek a közjó érdekében sokszor a saját akaratáról is, alá kell magát vetnie egy szabadon választott elöljárónak, ki számára Krisztus helyettese a földön, hogy így nyerjen biztos védelmet az önzés elfajulásai ellen. A szentbenedeki engedelmesség azon erkölcsi és szellemi szabadságnak diadala, amelyből a császári Rómának már szikrája és fogalma sem volt, amelyet Szent Benedek fiai adtak vissza a világnak és terjesztettek el. A Regula szerint minden parancsot, amit az előljáró kiad, haladéktalanul, minden mellékgondolat nélkül kell teljesíteni. A parancs teljesítése csak úgy lesz kedves Isten előtt, „ha a parancsot nem habozva, nem késlekedve, nem tunyán vagy zúgolódva, nem kelletlenül s ellenmondással visszük végbe : mert az engedelmességet, amelyet az elöljárókkal szemben mutatunk, Isten iránt tanusítjuk ; hisz 0 maga mondotta : aki titeket hallgat, engem hallgat." Az engedelmesség paragrafusa után mindjárt megemlékezik a szent Atya a hallgatagságról is. Azt ajánlja, hogy csak jó, szent és épülésre alkalmas tárgyakról beszéljenek, de azokról is csak mértékkel, mert a „sok beszédben nem fogod elkerülni a bűnt." „Halál és élet a nyelv kezében." Ezen mélyen járó, körültekintő, a lelki élet minden hullámzásával számoló paragrafusok után Szent Benedek az alázatosságról (De humilitaté) beszél. Nagyfontosságúnak, a szerzetes élet szempontjából nagyon megfontolandónak és „minél tökéletesebbé tételének tartja e témát, amit mutat az is, hogy Ő maga is nagyon részletesen, tüzetesen elmerül e lelki tulajdonság minden apró porcikájának, atomjának vizsgálatában. Ahelyett, hogy pontosan meghatározná az alázatosságnak fogalmát, gya-