Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1927

5 Nem is csoda. Az ifjúvá serdülő diák nemcsak tanulásban volt első, nemcsak viseletben volt mindenkor kifogástalan, hanem egyébként is bármit bíztak rá, készségesen elvállalta, örömmel és ügyesen megcsinálta. A nehézségek elől nem hátrált meg, hanem addig mesterkedett, míg megtalálta a helyes, a praktikus megoldást. Neki a vakáció sem volt a tétlen pihenés ideje. Nemcsak a ház körül segítgetett szüleinek, hanem arra is vállalkozott, hogy a távoleső postahivatalból kihordja a leveleket. Egy-egy levél után két krajcárt kapott s így a vakációban egy-két forintot sikerült összegyűjtenie. Szüleinek gondjain ezzel is enyhíthetett valamit. A munkájában, kötelességeinek teljesítésében pontos, komoly fiú még sem volt koravén penészvirág, sem öntelt fölényeskedő stréber. Szabad idejében jókedvű pajtás volt, aki nem vetette meg a játékot, a tréfátígy társai szerették, társaságukban könnyen mozgott, eszejárása talpraesett élénkséget nyert és testileg is erősödött. így történt, hogy ötödikes korában előtornásznak tették meg a fegyelmezett, rendszerető ifjút. Az ő tervezgetései, ifjúi vágyai azonban nem a testi kultúra felé törekedtek: álmaiban magyar paptanárnak látta magát, olyannak, amilyen egyik bátyja, Marcel volt, aki ebben az időben (1896 — 1900) éppen az esztergomi bencés főgimnáziumban tanárkodott és mint kiváló fizikus volt ismeretes. Családi nevét is az ő példájára változtatta Serédire (1900). Otthon a vakációban sokat beszélgetett bátyjával kis gyermekkora óta ápolt vágyairól és csillogó szemmel hallgatta, mikor ez Pannonhalmáról, a bencések ősi monostoráról vagy Esztergomról, a nagymultú prímási városról beszélt neki. Oly szép és mégsem ismeretlen világ volt ez Deákiban, amelyet még Szent István adott a bencéseknek, amelynek már a neve is a tanult bencésekkel való kapcsolatra utalt (Deáki = villa clericorum). Bencéseket talált a plébánián is, ahová oly szívesen járt kis gyerek-korában s azután is a vakációkban : régebben a jószívű Gulyás Elek volt ott a plébános, Vaszary Kolos bíboros-hercegprímás kurzustársa, aki tizenhét évet töltött Esztergomban a tanári katedrán, azután a tudós dr. Wargha Samu, a latin ódaköltő, Cicero és Horatius nyelvének mesteri kezelője, aki meg éppen 22 évig tanította intézetünkben a klasszikus nyelveket. Egyenes magyar lelket, szigorú rendszeretetet, mindenben és mindenkin segíteni akaró jó szivet talált náluk s ez a gyermekifjú szívét még jobban odakapcsolta Szent Benedek rendjéhez. Amikor a hatodik osztályt végezte, ő is beadta folyamodványát Pannonhalmára (1901). Ebben az évben különösen sokan folyamodtak oda fölvételért és sok volt közöttük a kitűnő diák. Fehér Ipoly főapát csak a legjobbakat vette föl, köztük Serédi Györgyöt. Augusztus 6-án beöltöztették a rend fekete ruhájába. A rendi szokások szerint ez alkalommal a jelöltek új nevet kapnak : Serédi ekkor kapta a Jusztinián nevet, melyet előtte a tudós celli apátúr, Hollósy Jusztinián viselt. A noviciátusi próbaévet Jusztinián a derült kedélyű, rendszerető Mórocz Emilián noviciusmester vezetése alatt töltötte el. A próbaév alatt a noviciusok leginkább vallási gyakorlatokkal foglalkoznak, megismerkednek a rend múltjával és szervezetével és gyakorlatilag sajátítják el a rendi szokásokat. A szigorú napirend korai felkelést ír elő és a napnak minden órájára pontosan megszabja a tennivalókat. Van egy kis