Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1927

Medárd püspök halála. Nemcsak ezen iskolai értesítő olvasóközönsége, de azt hisszük, a régi Nagymagyarország intelligenciája is, ha olvassa e cimet, tudni fogja azt, hogy Kohl Medárd püspök elmúlását jelenti. Magyarország utolsó 40 éves történetébe úgy belevésődött Kohl Medárd püspök személye, hogy őt is joggal számíthatjuk még a nagy Magyarország ama nemes alakjai közé, akiknek halálára felfigyelt a megszállott területek magyarsága is. Hiszen halálával újra kidőlt egy azon kiválók közül, akik a szétszakított ország magyarsága előtt a régi dicsőséget reprezentálták. A magyar sorsnak velejárója, hogy mikor örül, öröme nem zavartalan : az öröm kelyhébe mindig belehull az ürömnek egy-egy cseppje is. Ez év januárjának első napjaiban a magyar sziveket nagy örömök érték. Az árvák és elhagyatottak öröme volt ez, mert amikor senki és semmi nem akart tudomást szerezni rólunk, bánatunkat senki nem akarja megérteni s ezért nincsen senki, aki megértő szívvel fordulna felénk, hogy reménységünket életbe szöktesse, a Vatikán fehérruhás rabja kitárja atyai szivét s felénk sugároztatja annak melegét. Az országnak új hercegprímást adott, akit eláraszt a kitüntetések hosszú sorával s benne minket, elárvult és megkínzott magyarokat vigasztal. Az ország minden lakója megérti ezt és szeme állandóan az örök város felé van fordítva s a kiéhezettek és szomjúságtól gyötörtek telhetetlenségével egyre többet vár. . . Az örvendezők közt volt Dr. Kohl Medárd is. Talán az ő öröme volt az örvendők közt a legnagyobb, a legtisztább. Szive nem birta ki, hogy itthon örüljön. A maga hetven évével útnak indul az örök városba, hogy jelen lehessen azon a felséges szertartáson, amikor Krisztus földi helytartója maga keni fel az apostolok utódjává azt, akit Melchizedek rendje szerint való pappá ő kent fel. Sugárzott, szinte átszellemült az örömtől, de a kaszás már ott ólálkodott körülötte. Útnak indul hazája felé s megadatik neki az, hogy forrón szeretett hazája földjén adhassa vissza nemes és szép lelkét Alkotójának. Eletének befejezése az agg Simeon éneke volt: „Most bocsátod el Uram, a Te hűséges szolgádat, mert látták szemeim azt, akit Te küldöttéi szegény Hazám megmentésére . .