Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1927

7 ból két évig volt itt egy pannonhalmi tanár, de a növendékek között egyedül ő volt magyar. Az egyedülvalóság érzetét növelhette az is, hogy magyar elődje, akinek helyére ő került, súlyos betegséggel tért haza ideiglenes és nemsokára örök nyugalomra. Szokatlanok voltak előtte a beuroni szokások is, amelyek szerint a kolostor be volt rendezve. Serédi Jusztinián mégsem csüggedt. Fülébe csengett édesapjának szava, melylyel Pozsonyban az első osztályos kis fiút bátorította : Bízzál a jó Istenben ! Beleilleszkedett a szokatlan környezetbe. Pontosan megtartotta a napirendet, elöljáróinak intézkedéseit. Az ottani szokások szerint felszolgált az asztalnál, mikor rákerült a sor és nem zúgolódott a magyar embernek nem épen kedves étkezési rend és ételek miatt- Sőt az új világ új tapasztalatokat jelentett neki : sok embert, különféle országok és világrészek különböző temperamentumú és gondolkodású fiait volt alkalma megismerni. Egyensúlyozott, nyugodt lelke hamar megtalálta a módját annak is, hogy mindenkivel jóban legyen. A túlzásokat mindenben kerülte, nem volt mindenáron pajtáskodó, sem mogorván elvonuló- Egyenesen, őszintén megmondta a véleményét, ha arra került a sor és a nyiltszívűséget, őszinteséget szerette másokban is, de az ellentéteket, a civakodásokat annál inkább kerülte. Magyarságát nemcsak nem rejtegette, hanem néhány magyar nótát olaszra is lefordított, hogy szemléltesse a magyar gondolkozást és a magyar muzsikát. Viszont a más nyelvűek iránt való figyelemből is megtanulta a nyelvüket. Már az érettségi után való vakációban szorgalmasan tanulta az olasz nyelvet, úgyhogy mire októberben Rómába ért, már elég jól beszélt olaszul és Olaszország fővárosában e nyelvet naponkint kellett gyakorolnia- A nagyrészt német nyelvű Pozsonyban már tanult egy kis németet, franciát, most ezt tökéletesítette. Az angolok között megtanult angolul, a spanyolok között spanyolul. Lassankint bármelyik társával anyanyelvén tudott beszélni távol a hazai földtől, amikor legjobban esik, ahol legszebben cseng az édes hazai szó. Az előadások latin nyelven folytak. Ez azonban Wargha Samu kitűnő tanítványának csak könnyebbséget jelentett. Ehhez járult kitartó szorgalma. Tanárai csakhamar itt is szeretni, becsülni kezdték a szerény föllépésű, de biztos tudású magyar benediktinust, aki a bonyolult problémákban éles ítélőképességgel tudott tájékozódni és nyugodt előadásban szabatos feleleteket adott a fölvetett kérdésekre. Behatóbban eleinte a dogmatika iránt érdeklődött, de a tudós maredsousi bencés, Bastien Péter, aki az egyházjogot adta elő, más irányba fordította figyelmét. X. Pius pápa akkor indította meg az egyházi törvények kodifikálásának nagy munkáját. Ennek a munkának irányítását rábízta Gasparri Péterre, a mostani bíboros pápai államtitkárra, — nálunk miniszterelnöknek mondanók — akinek ez ügyben Bastien Péter volt a jobb keze. A tudós tanár fölismerte növendékében a nagy tehetséget, foglalkozni kezdett vele és Serédi Jusztinián azzal hálálta meg tanára figyejmét, hogy az ő tárgyát kezdte tanulmányozni különös buzgalommal. így történt, hogy amikor 1908-ban Serédi Jusztinián befejezte növendékéveit és a theologia doktora lett, tanár és tanítvány már mint tudós szakemberek állottak egymás mellett és az új doktor értékes munkáját a római szentszék magának kívánta. A tanulóból római egyetemi tanár lett, aki két főiskolán tanított, egyiken latinul, másikon olaszul, aki papokat, tudósokat nevelt az egy-