Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1926

6 a szeszély, az erkölcsi alapnak lazasága és a szeretetnélkül szűkölködő ridegség vagy ami éppen ily romboló hatású: a közömbösség. Ismertem egy tanárt, aki az óraközi inspekciókat, mint nyűgös, kellemetlen intézményt megszüntetendőnek Ítélte, s úgy érvelt a megszüntetése mellett, hogy-a tanárnak minél ritkábban kell a tanulók között megjelennie, mert a gyakori megjelenés, a tanulókkal való együttlét kárára van a tekintélynek. Hogy tekintélye valahogy csorbát ne szenvedjen, másfélévi szabadságot kapott, azután nyugdíjba küldöttek, de azért az óraközi inspekciók tovább is megmaradtak. Az igazi tekintélynek, a nevelés szempontjából szükséges és kívánatos tekintélynek a tanulókkal való gyakori együttlét nem árt, sőt a tekintély bensőségessé tétele az igazi hatás céljából elkerülhetetlenül szükséges. Igen, a tanítónak és nevelőnek keresnie kell az alkalmat, hogy tanítványaival a tanítási órán kívül is legyen érintkezése/Akit nevelni akarunk, azt ismernünk kell, nemcsak a nevét kell tudnunk, nemcsak arcának vonásairól kell őt megismernünk, hanem mélyebb pillantást kell bele vetnünk. Az osztályban összegyűlt tanulók a tanítási óra alatt nem azok, akik az udvaron, a játszótéren, a kirándulásokon, a családi körben. Az osztályban kiki természete szerint hol nyugodtan, hol kevésbé nyugodtan ül a padban, ha felszólítják, vagy leckét recitál, vagy kipked-kapkod, nyögdel, szorong, segítség után fülel, s végül szégyenkezve avagy megelégedetten leül. A játszótéren kikéreződik belőle az igazi énje. Az egyik ordít, lehólyagozza az ügyetlent, magamutogatásra hajlik, nagyokat röhög, viccel s boldog, ha kórusban kacagnak ötleteire; a másik kevésszavú, hamar szégyenkezik, ha megbántják, félreáll ; a harmadik mindenütt előre tolakodik, szájas, dicsekvő, a negyedik csúfondáros, alattomos, összeveszíti a fiúkat, pártot üt stb. Az egy tömegben játszó, szórakozó diáksereg : a tanárra nézve értékes tanulmány anyag. Még csak az sem szükséges mindig, hogy a tanár maga a játszók közé vegyüljön, csak az a kívánatos, hogy csöndes szemlélő, pontos megfigyelő legyen. Mennyi eddig érthetetlen dolog világosodik meg előtte ! Most már tudja annak a magyarázatát, hogy miért húzódik egyik-másik tanuló az osztály első eminensétől, miért fogja pártját az osztály zöme a nem mintaszerű viseletű diáknak; a tanár-kegyelte selyemgyerek, akinek előkelő apja van : gyakran kérlelhetetlenül céltáblája a közös vicceknek, ha felsül felelésközben — szemmel látható tanuló társai arcán a derű és megelégedés. Látni fogja azt, hogy a tanítványok ítélőszéke előtt a tanulóknak egészen más a minősítése, mint a hivatalos osztályozó naplóban. És látni fogja azt is, hogy az osztály szemében népszerű diákok rendszerint a játszani és játékokat rendezni szeretők közül kerülnek ki, legalább addig a korig, mely a játék jegyében áll, a serdültebb ifjak rokonszenve inkább a belső értékeket keresi, de nem az úgynevezett osztály jelesei közül választja ki kedveltjeit, ha pedig itt-ott a kiváló eszű tanulók egyúttal a kedveltek : ezt nem jóeszüknek, hanem egyéni kedves vonásaiknak köszönhetik: szolgálatrakészség, szives barátkozás, közös munkára hajlamosság s legfőképen a szerénység. A nagyon tehetséges ifjak gyakran zárkózottak, külön utakon járnak, kevésbe veszik társaikat, esetleg éreztetik velők kiváltságos tehetségüket, s elidegenítik maguktól környezetüket. A megfigyelni szerető tanárnak arra is gondja lesz, hogy megnézze, kik barátkoznak egymással, kik állanak egymással szemben ellenséges érzéssel, kik egy-egy osztályban az összeforrasztó erők, kik vannak társaikkal jóhatás-