Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1917

Emlékbeszéd a háború hőseiről, az ifjúság nov. 2-iki gyászünnepélyén. Tartotta : PARCSAMI HENRIK tanár. Kedves Ifjak 1 'AGY kertnek zöldelő iáján szelíd, hófehér galamb ült örült az életnek, fürdött a napsugárban, turbékolt boldogságában. Kedvtelve nézegette a bokrok sűrűjében csipongó madársereget, s dehogy is rontotta meg mulatságukat, sőt a családja körében fölmerült félreértéseket, nehezteléseket is csókkal intézte el. De hirtelen sötét árnyék szalad végig a kert verőfényes tájain, s egy ijesztő madár lebegő alakját látjuk a légben. A pajzán madárcsicsergés elhallgat, a hófehér galamb rémülten veti föl fejét, s mi szívszorongva rögződünk helyünkhöz. Egy félelmetes vijjogás, pokoli vágyakat sugárzó vad szemek s gyilkolásra meredt hosszú karmok mutatják a felborzolt tollú ragadozónak sötét szándékát. A galamb riadtan menekül a fa dús lombjai közé, s pár pillanatnyi idegrázó küzdelemnek vagyunk néma tanúi. Az ijdozat szivetrepesztő hangon nyögdécsel, mintha irgalomért esdekelne, hogy: kiméld életemet, szánd meg enyéimet, ne ölj meg engem, ki nem vétettem senkinek, jót akartam mindé-