Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1917

IX. Iskolánk és a háború. A biztató remény, amely az orosz béke első hirére megrezegtette lelkünk húrjait, a hatalmas és félelmetes orosz kolosszus bomlásának láttára csak még jobban erősödött, s ez is, valamint a kikényszerített ukrán és román béke mindmegannyi örvendetes jelensége volt annak a vaskövetkezetességgel megszabott politikának, amely a várva-várt általános békéhez vezethet bennünket. De azért a világháború véres hullámai még nem simultak el. A hosszabb-rövidebb ideig tartó csendet csakhamar felváltja a kitörő vihar s íergeteggé, orkánná tornyosulva végigtombol a nyugati és déli harctereken. A vak gyűlölet elriasztja a béke olajágát tartó galambot, a hatalmi felsőség szétfoszlott ábrándképe, a hasztalanul kiontott embervér, az elpazarolt mérhetetlen kincsek boszszúra sarkalják a szembenálló országok lelkiismeretlen vezetőit s nem engednek helyet a küzdelembe belefáradt népek józan megfontolásának, békés hangulatának. Nekünk is ki kell tehát tartanunk, új és új erőket sorompóba állítanunk, hogy kiküzdhessük a végleges győzelmet s hogy kierőszakoljuk a kulturális haladás nélkülözhetetlen velejáróit : a megingathatatlan békét, a társadalmak megzavart egyensúlyának helyreállítását, a családok nyugalmát és a normális megélhetés eszközeinek biztosítását. Ezen gondolatok, ez a meggyőződés és biztos remény irányították a lefolyt iskolai évben munkásságunkat. 1. Az inttzeti épület. A kiköltözött katonai kórház nyomai a második iskolai évben már csak igen kis mértékben mutatkoztak, az élősdiek véglegesen eltűntek, a nyolcadik osztály terme azonban