Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1917

4 közös anyját, akit a Megváltó abban a percben anyánkul rendelt, mikor szíve a legmelegebben dobogott értünk, a keresztfán mondván János tanítványnak : íme a te anyád ! Amint a természetes világrendben legnagyobb kincsünk az édesanya, aki gyámoltalan gyermekségünk virrasztó őre, ifjúságunk csillaga, családi otthonunk melege, férfikorunk hazahívó, megnernesítő és a bűnökből fölemelő emléke, utolsó betegségünk lázálmainak képe: úgy a természetfölötti életben a kegyelem útján, az örök hazába vezető vándorösvényen még nagyobb boldogságunk az anya, mert ezen az úton mindig gyámoltalan gyermekek maradunk. Egy gyermek, akit az anyja keresztvetésre tanított, sok fáradság után megtanulta : Az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében. 5 rögtön hozzátette: De mama, anya nincs köztük? Ez a gyermek az egész emberiség nevében beszélt. Mindnyájan érezzük a szükségét, hogy a természetfölötti világrendben is egy anya őrködjék fölöttük. Az anyai oltalom tudata gondtalanabbá, örömteljesebbé teszi az életet. Egy protestáns pásztor megkérdezte a híres jezsuita szónokot P. Roh-t: Honnan van az. hogy a katholikusok általában vigabbak, a szó helyes értelmében könnyelmüebbek, mint a protestánsok? A páter azt felelte: „fia egy házban még él az anya, akkor a gyermekek vígak és jókedvűek. Ha azonban meghalt, úgy szomorúan és búsan bolyonganak!" Az első századok tanúbizonyságai mutatják, mily bensőséggel tisztelték a keresztények mindig a szűz Anyát. Domitilla és Agnes katakombáiban megtaláljuk az Istenanya képét, a legősibb énekek az ő tiszteletét zengik. Mikor Hengstenberg, a legnemesebb protestánsok egyike, olvasta az ősi Mária-énekeket, ezt mondotta: „Ezek oly bizonyítékok, amelyek arcunkba kergetik a szégyen pírját. Tanúsítják, mily örömmel és gyermeki bizalommal ülték a keresztények az evangélium szellemében Mária ünnepeit." Luther már elpártolása után azt írja a szűz Anyáról: „Mikor azt mondjuk róla, hogy Isten anyja, nagyobbat nem mondhatunk róla, ha több nyelvünk van, mint a lomb és a fűszál, a csillag az égen, a homokszem a tengerben!" Később megváltozott a lelke. Az egyházon kívül a családi háztól száműzötten elhomályosult az anya képe. Valami mély honvágy él minden nem katholikus szivében. S a Máriatisztelet a legbiztosabb út, amelyen visszatérnek az apai