Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1914
29 Már nem hasonlati elnevezések a süvegposztó=x\emzi\)Osztó (Nyelvtört, szót.), meg a süvegkapca=hotoszs'\m\?í< filzstiefel (uo.), mert ezekben a süveg-jelző a posztó milyenségét jelenti, am. nemezből való. A süveget apáink — úgy látszik — mérték gyanánt is használhatták. Legalább a következő szólásokból ezt lehet következtetnünk: „Négy pint vizet tölcz belé az nagy hordóban, két süveg föuént" (Mel., Herb. 27.). „Nem egy süveg czontos húsért volna itt az pör" (MA., Scult. 1078.). Ide vág az Actio curiosá-nak eme népies szólása is: „ögy van a dolgotok, mint akinek búzája vagyon [s] csak süveggel méri, — jóllakott s mégis koplal" (171.). Föntebb kiemeltem, hogy őseink legalább félszáznyi süvegnevet hagytak reánk. Am még eggyel, hitem szerint a legérdekesebbel meg kell toldanom összeállításomat: ez az Orbán süvege, melyet a feltenni az Orbán süvegéi közszólás tartott fönn számunkra. Ezekkel — úgy vélem — az eddigieknél jóval hosszabban kell foglalkoznom: eredetük részletes tisztázásába bocsátkoznom, nyomós okokból. Az első, ami bővebb magyarázásra indít, a feltenni az Orbán süvegét szólásnak egykori közkeletűsége. Alig van régebbi közmondásgyüjtőnk, ki föl ne jegyezte volna. Második a szólásnak többféle jelentése, melyek behatóbb vizsgálatot kívánnak. Harmadik, legfőbb ok pedig az, hogy régi magyarázói tudálékosan koholt történetekbe keverték bele eredetét, melyekből ki kell fejtenünk, hogy megtudhassuk, mi az igazi alapja és gyökere. Egyébként hosszabb eredetmagyarázásom már csak azért sem látszik feles munkának, mert fogalmat ad a közmondások keletkezéséről; ez pedig már maga is érdekes tudnivaló. Süvegkedvelő apáinknak legszívesebben hordott süvege minden bizonnyal az „Orbán süvege" volt, mert ezt „feltenni" anynyit jelentett náluk, mint 1. fel önteni a garatra, becsípni, megrészegedni és 2. egyáltalán kedvére lakni, élni, széles jókedvben lenni, latin felfogással: indulgere genio. Hogy mind a két jelentés hányszor vált valósággá mértékleteségben nem igen tündöklő eleinknél, arról akár egész könyvet lehetne irni. A megfejtendő elnevezés és szólás beszédbeli alkalmazására világosságot vetnek a következő nyelvtörténeti adatok: