Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1914

19 Őseink tisztességtudásának egyik felette szép jele, hogy a z ősz hajú öregek előtt való süvegvetést a fiatalabbaktól szigorúan elvárták. Szinte parancsszerü közmondás volt náluk, hogy — „ősz fejnek süveget vess/" (Kovács, Példb. 203.) Ez, mint látnivaló, érdekes eltérést mutat a megfelelő latin közmondástól: „Cano capiti assurge", azaz: ősz fej előtt kelj föl! A süveget vetni kifejezésnek átvittebb jelképes alkalmazásaival is találkozunk régi Íróinknál, teszem : Veresmarti Mihálynál: „Messziről sem vetettél süveget az iskolának" (vagyis nem becsülted meg, elkerülted. Intő és tan. lev. 68.). Melius Péternél: „Siueg uetue halgattyac az ördög szavát" (azaz: áhítattal. A Tam. 122.); vagy ebben az oklevélbeli idézésben: Ha az isten német ruhába menne eleibe, annak sem vetne süveget" (= azt se méltatná figyelmére, azt se venné semmibe. Gér., Kár. Cs. IV. 522J. Idevág továbbá kevély embereknek eme szavajáratja : „Tödá le süveged, ha nevem hallod!" fDug., Példb. II. 83.) valamint egy 17. századi vitatkozó népies munkának (Szentpéteri, Tancz pestise 1697.) az ellenfél bizonykodását nagy fennyen elhallgattató eme kiszólása : „Tegyd fel a süveget, megértettük !" A süveget vetni kifejezést apáink össze is sűrítették egy szóba: a süvegelni igébe, melynek eredeti értelme: süvegvetéssel köteles tiszteletet adni s utóbb átvitten csupán : megtisztelni valakit, hódolni, készséggel engedni valakinek. Ezt az igét gyakran olvashatjuk régebbi verses és prózai művekben, mind a két jelentésben. így teszem Fazekas Mihály Ludas Matyi c. jóízű népies elbeszélésében megörökítve találjuk, mily ridegen megkövetelték a régi magyar földesurak jobbágyaiktól az eredeti értelemben való süvegelést, s mily keményen büntették a készakarva való megtagadását, íme: „Amint Döbrögi úr ekkor sétála alá s fel, A mi Matyink és a szép húsz liba tűne elébe, Annyival inkább, mert minden süvegelte személyét, Csak Matyinak volt fenn egyedül a főre valója. Kérdi az úr: „Ki ezen lúdak gazdája?—„Magam la!" Igy szólott nagy nyers-nyakason Matyi. — „Ejnye gazember ! Nem tudod itt ki az úr? majd emberségre tanítlak! Hol vagyon a süvegedr mi ezen lúdnak az ára?" 5*