Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1914

A süveg őseink életében és gondolatvilágában. „Plena exemplorum vetustas, quae iacerent in tenebris omnia, nisi litterarum lumen accederet." Cicero: Pro Archia poéta. Ókori tiépek életének s lelki világának aprólékos megismerése kétségtelenül szép dolog; de a saját magunk múltját hasonló részletességgel megismernünk kötelesség volna. A valóság azonban az, hogy tanuló ifjúságunknak az utóbbit — saját hibáján kivül — nincs módjában teljesítenie. A magyar történelem ugyan eléggé feltárja előtte apái nyilvános életét s küzdelmeit, de — sajnos — nem világít bele kellően magán életükbe és belsejükbe; gondolkodásukba s érzéseikbe. A legszerényebb mértékkel mérve is vajmi csekélység az, amit ifjaink történelmi órákon a magyar archeológiából és művelődés-történetből mellékesen elsajátíthatnak. Nagy szó, de úgy van, hogy ma már óriási, szinte áthidalhatatlan az az űr, mely a jelen magyar ivadékot a régiektől elválasztja. Mintha a 19. század multunktól összeköthetlenül elszakított volna bennünket. Modern műveltségünk nem igazi nemzeti alapon fejlődött s egyre inkább mesterségesen, idegen talajból táplálkozik. Nemzeti hagyomány-ismeretünk s a velejáró történeti érzékünk a lehető legfogyatékosabb, jóformán semmi. Ezer művelt magyar közül alig akad ma egy, kinek valamelyes fogalma volna arról, milyen volt az élet Magyarországon, csak egy évszázaddal előbb, milyen az egyes néposztályok ruházkodása, napi foglalkozása, étkezése, milyenek kedvtelései, bajlódásai stb. Szóval: a