Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1910

55 azt írja róluk könyvének 46. fejezetében, hogy Budára érkezésük után Athila király palotájában vendégeskedve „omnes simphonias atque dulces sonos cythararum et fistularum cum omnibus cantibus ioculatorum habebant ante se", Szabó Károly fordítása szerint: „kobzok, [helyesebben: hegedűk*)] és sípok minden zengése és édes hangjai a hegedősök mindenféle énekeivel zengnek vala előttök." De eme történeti bizonyságon kívül a nyelvtudomány segítségével is kimutathatjuk, hogy a honfoglaló magyarok mind húros, mind fúvó hangszert hoztak magukkal már őshazájukból. Am beszéljünk sorjában! Melyek tehát a tánchoz is használt legrégibb zengő szerszámaink? Tudományos biztossággal — mai forrásismeretünk mellett! kettőt jelelhetünk meg : a hegedűt és a sípot. A hegedű**) őseredeti magyar zeneszerszám és név, melynek értelmileg, hangalakilag, sőt képzésileg teljesen megfelelő mását találjuk a velünk legközelebb rokon voguloknak sankweltep (sankwentep)-]ébzx\, vagyis azon öt húrú hangszerben, melyet a játszója ülő helyzetben a térdére szokott helyezni; s újakkal pengetve kiséri szavával a hősi énekeket, medvedalokat és bohózatos előadásokat. Az ősi magyar hegedűn nem a mai hegedűt, nemzetközi nevén „violin"-t kell értenünk, mely a XVI. században Krakkó felől „lengyel hegedű" névvel honosodott meg hazánkban, hanem egy sajátos magyar húros szerszámot, melyet főképpen vonóval vontak (vö. az 1525—31-ből való Teleky-codexben : „Hegedőt vonsza vala"), de újjal is pengettek (vö. Mélius Péternek 1565-ből való ószövetségi fordításában : „A Dávid veszi vala az hegedűt és az ű kezével veri, pengeti vala az húrát"). Ambros Ágost Vilmos hírneves német zenetörténetíró azt állítja (Geschichte der Musik II. k. 243. 1.), hogy a magyarok II. Endre szentföldi hadjárata alkalmával Európába bizonyos rebek nevű húros hangszert hoztak, melyben manap sokan a he*) Azt hisszük, Szabó a „cythara" szót helytelenül fordítja „koboz"-nak, mert legrégibb emlékeink (pl. a Németújvári-glosszák) és szótáraink (pl. Calepinusé és Molnár A.-é) szerint a „hegedű

u felel meg neki. **) Próbálták a mongol „jadughá"-val (= húros hangszer, tkp. játék) is rokonítani, de csekély valószínűséggel.