Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1910

35 nüséggel vitatta a régi úri magyar „palotás" műtánczenének idegen eredetét: az olasz ú. n. passamezzókkal való közvetlen rokonságát; ámde magára az úri rend magyar (: ,,nemes, nemeses") táncára nem tudta, vagy nem merte az idegen eredetet kereken rábizonyítani. Szerintünk egyáltalán nem is lehetséges! A mi tudományos véleményünk erről a következő: Legszorosabb értelemben vett nemzeti táncunk, melyben faji sajátságaink különlegesen tükröződtek, igazában minden időben a lassú volt. amely egész nyilvánulásában a vitézi, katona-tánc típusát (: fajképét) mutatja. A friss táncunk kezdettől fogva szerelmi, páros tánc lévén, nemzeti sajátságainkat az előbbinél csak halványabban tükrözhette, jóllehet mozgásalakzataiban, kisérő tüneteiben nagyrészt megegyezett vele. A lassú eredete szerint pusztán férfi tánc volt, amit szabad mozgása : a kezeknek s lábaknak hullámos hányása-vetése föltétlen bizonyosággal elárul. Egyébként is a nép, amely mindig jobban megőrzi a nemzeti sajátosságokat, mint az úri osztály, a legújabb időkig csakis férfi táncnak ismerte és járta. Am a nemesi rend — akár saját ötletéből, akár külföldi hatásra — már régebben, (de a XVI. századnál alig régebben), belevonta a nőket is, amivel természetesen ősi táncának szabad mozgását korlátok közé szorította. S ezzel a belevonással vált el szerintünk az úri lassú a népétől. Hitünk szerint tehát az úri és a népi lassú között régenten csupán az a külömbségvolt, hogy a népnél megmaradt eredeti szabad természetességében férfi táncnak, míg az urak szabályozott és finomított páros táncképpen járták. Mi azt tartjuk, hogy Bartalusnak azon („biztos") állítása, mely szerint az ú. n. palotás táncra „a nép nem tudott táncolni" (Újabb adatok a magyar zene történetéhez 1882. 31. 1.) merő tévedés, amit történeti bizonysággal is igazolhatunk, t. i. a Gvadányira való hivatkozással, kinek badalói paraszt mulatságában a nép fiai és leányai minden előzetes oktatás nélkül táncolják a „nemes táncot". Hogy pedig viszont a nemes urak is tudták járni és alkalmilag el-el is járták a nép táncát, arra szintén vannak szavahihető történeti tanuságtételeink. Ez az egymás táncának kölcsönös ismerése és táncolása pedig mi másra vall, mint hogy lényegbeli különbség az úri és a népi táncunk 3*