Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1910

25 muzsika lévén ott, nem lészen-e tánc is?' „Mert ugyanis - veti hozzá — most a mennyegző tánc nélkül siralmas és szomorú tornak neveztetik inkább!" 5 erre több egyházi író tanuságtételéből „tagadhatatlan igazságnak"-nak hozza ki, hogy „a mennyégben is táncolások lésznek"; mire szinte méltatlankodva kiált fel : „Ki merészli tehát mondani, hogy ott tánc nem lenne? Bezzeg ezért is inkább fel kell vágyódniok, kiknek táncra viszket a talpok!" És az is tudnivaló, hogy „ez a világi élet egy tánciskola." Ezen kétféle idézet szépen mutatja, hogy a régi magyar katolikus egyház nem volt ellensége a tisztességes táncnak, mert különben mennyei lehetőségét nem vitatatta volna. Ám igazában ezek csak elméleti szavazatok a tánc mellett! Kérdés: nem estek-e gyakorlati példák is a javára ? Mert ha valahol, hát a táncnál érvényesült a régi latin közmondás, hogy „verba movent, exempla trahunt": a szavak indítanak, a példák meg húznak ! Nos, két történeti esetet felemlíthetünk, melyekben katolikus papok példájukkal is támogatták a táncot. Az egyiket Kemény János erdélyi fejedelemnek önéletírásában (1655.) találtuk, ott, ahol Bethlen Gábor mennyegzőjéről emlékezik ilyeténképpen: „A lakodalom napján a legelső tánc a vőlegényé lőn; azután a menyaszszonnyal a római császár követje táncolt, ki mivel papi ember vala, a volt a mód, hogy egy szép keszkenőnek az egyik végét a pap úr, a másikat a menyasszony fogta, s úgy táncoltak." A másik még érdekesebb eset Szentiványi Ráfaelről szól, ki 1761-től 1765-ig vezette mint adminisztrátor (= kormányzó) a garamszentbenedeki apátságot. Ez a Szentiványi afféle régi szabású jókedvű pap úr lehetett, mert a ránk maradt följegyzések szerint a közeli fürdőkbe utazó s hozzá beforduló vendégeket mindenkor szívesen látta az apátságban ebédre, mulatságra, — lapáttáncra. A jegyzőkönyv, melyben minden vendég az egyik oldalon vörös, másikon fekete lapáttal a magáét kikapta Réső Ensel Sándor szerint (ki Szentiványit apátnak mondja !) máig meg volna az apátságnál, magyar, német, tót, sőt francia nyelven írt ilyforma eredeti bejegyzésekkel: 1. „Lapáttánccal szokták a farsangot végezni, Benedek várában pedig a legelső jövetellel lapáttáncot jártak, velem is eljáratták,