Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1910

13 csörgő; dobogós; egeres; egyes v. szóló; énekes; farkas; feketesereg; forgó; német v. stájer; gombostű; gyertya, gyertyás v. szövétnekes; hajdú; halottas v. tor; hanák; haragos ; hármas; háromszázözvegyasszony; holt; incselkedő; juhász; kalamajka; kardos; karingós, keringős v. keringő; kállai kettős; kerék; kopogó; kozák; lapát v. lapockás; lejtős; lengyel v. változó; magyar; magyar kontra; menyasszony; mennyegzős; oláh; pajkos; nemes v. palotás; oldalgós, párolás, paraszt; reverendás; róka; sátoros; süket; sövény; süveges; s zab ács; tapsi v. tapsos; tót v. guggó tót lejtő; tőkés ; tüdős ; ugrós, kuferces v. friss; vánkosos v. párnás ; verbunkos ; és zsidó táncokat. fia nem is írhatjuk alá Káldy Gyulának azon állítását, hogy „a német, francia és olasz nemzetnek együtt véve nincs annyi és oly sokféle tánca, mint a magyarnak", annyit habozás nélkül erősíthetünk, hogy táncismeretben — a múltra nézve! — vetekedik nemzetünk Európa bármelyik nemzetével. De nem csupán ebben vetekedik, hanem egyáltalán a táncnyelv gazdagságában és szinességében is az elsők között van. A száraz elsorolást mellőzve, egyszerűen megállapítjuk teszem azt a kétségtelen valóságot, hogy csak a régebbi időből másfél száznyi példabeszédünk-, közmondásunk, szólásmódunk és képes kifejezésünk van a táncról és egyes tánc mozzanatokról véve. Ami pedig az egykori táncalkalmak feltűnő sokaságát illeti, bizonyos, hogy ennél a mai magyar nemzedéket egy napon sem említhetjük az elődökkel. Manapság a tánc jóformán csak a farsangra, majálisokra és — falvakon! — lakodalmakra meg búcsúkra korlátozódik; hajdanta alig volt a köz és magánéletnek nevezetesebb mozzanata, amelyet befejezésül tánc ne kisérte volna. Úgy látszik, mintha apáink a biblia Prédikátorának (Bölcs Salamonnak) eme mondását: „vagyon ideje a táncolásnak" igen tágan, vagyis úgy értelmezték volna, hogy — sok ideje vagyon! Mert se szere se száma táncolásuknak! Mindenekelőtt kiemelhetjük, hogy a régi magyarokat valósággal tánc kisérte a világra és ki az árnyékvilágból, mert a keresztelőnek majd mindig, s a halotti tornak is sokszor tánc volt náluk a vége. A keresztelő vendégségen, melyet pusztriknak v. pusztrikomnak neveztek, a komák és komámasszonyok, akik néha tizenhatan sőt többen is voltak, a sok evéstől-ivástól neki-