Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1909

35 hogy apáink az állami főtisztségeknek neveit a tisztségekkel egyetemben a szomszéd tót udvaroktól vették, mivel első királyaink ezekhez hasonló udvart akartak maguknak teremteni. — Amit Sz. László törvényeiben őseink bálványozásáról találunk, annak valóságos megtörténte szerinte alig hihető, mert Sz. Lászlónak ama törvényei a német császárok törvényei közt csaknem szóról-szóra fellelhetők. — Nem kis dicsérettel adózik Sándor Kálmán királynak akit — Ítélete értelmében — a maga idejére nézve „felettébb okos, tudós s a dolgokba jól belátó fejedelemnek" kell tartanunk. — A magyar törvénygyűjteményben emlegetett árpádkori vencsellöi és tarcali gyűlésekről azt igyekszik nagy valószínűséggel bizonyítani, hogy tulajdonképen egyazon zsinatnak két nevéről van bennük szó, tudniilik a zsinat egyik helyen kezdődött, a másik helyen végződött. — Stb. Sokat foglalkozott S. a hunn-magyar rokonsággal, melynek egyik lelkes bizonyítója és hirdetője volt. S bár idevágó észrevételeit, magyarázatait és megállapításait nagyrészt ma már nem fogadhatjuk el, vagy legfeljebb ingatag föltevéseknek vehetjük, mindamellett a nagy forrásismeretet s az éles megkülönböztető tehetséget nem tagadhatjuk meg tőlük. A Hunnus név eredetéről Otrokótsi után elsőnek vitatja, hogy ez a kán = ember névből való latinosítás, vagyis más szóval: aHunnusok a velünk rokon népeknél máig élő kán névtől neveztettek így a régi latin íróktól. Sándor nem akarja egyenesen azt állítani, hogy mi magyarok a hunnoktól (= kunoktól) származtunk volna, mert ez szerinte is bizonytalan, hanem csak azt vallja, hogy a hunnok is magyarul beszéltek. Mindamellett úgy véli, hogy a kún és a magyar között különbséget kell tenni, mert ámbár Ázsiában egy népet tettek is, de mihelyt a hunnok Európába jöttek, legottan különös nép lett belőlük; nem is lehet tehát általjában mondani, hogy a magyarok azon Hunnusoktól származtak, kik egykor itt valának Etelével. Ellenben a régi hunok ivadékainak igyekszik bizonyítani S. a mai kánokat, jászokat, székelyeket, besenyőket, palócokat és csángókat. A jászokról megállapítja, hogy 1. Károly és Nagy Lajos idejében a királyi okiratokban állandóan Jassones volt a nevük, amely szerinte szemlátomást mutatja, hogy a magyar jász-ból, vagyis ijász-bö\ eredett. A székely név eredetéről az a véleménye, hogy a szék szóból származott, mellyel — szláv hatás folytán — a határőrző erdélyi kunok hét vármegyéjét nevezték. Miután e kunok keresztényekké lettek, hogy a magyaroktól megkülömböztessék, székhelyi-eknek kezdték őket nevezni. A palócok nevének s viselőinek eredetéről az a magyarázata, hogy polovci oroszul és tótul am. vadászok; s talán a Mátra melléki kunok is a nevüket onnan vették, mert hajdan jobbára merő vadászok voltak. Sándor elméjének ötletessége egyéb történeti népnevek értelmezésében is megnyilvánul, még ha esetleg ingatag alapra áll is egyik-másik magyarázatában. így értelmezi teszem a német, muszka, oláh, olasz, vend, vindus, böszörmény és szemény népneveknek a származását. A német nevet a szláv nyemec 3*