Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1909

42 egy személynek, úgymint a Sz. István anyjának nevéből eredett, ki a keresztségben ezen nevet nyerte: Carolina, francúl Charlotte. A magyarok kik az idegen nevekben előforduló két mássalhangzót egy magánhangzóval szeretik szétosztani, a franc[ia] Sarlot-ból nevezték: Sarolt-nak. Vagy talán magok a francok is ezt a nevet így ejtették hajdan." „Emesu: Emesu nevet Emecs-nek olvasom, s ez egykor annyit tett, mint asszonyka, menyecske. Ehhezképest ez nem vala a hercegasszonynak az ő neve, hanem csak neméről annak neveztetett. Azt az írónk a régi dalokból vehette." „Sabariae fons: milyen víz légyen elrejtve ezen név alatt, azt még eddig senki meg nem fejtette . . . Ez a Sabaria folyóvize vélekedésem szerint nem lehet más, hanem a Bakony vize, mely a Bakony erdejéből jővén, Bánk, Kát, Pázmánd, Örs és Alap faluknál folyik, s végre Gönyő alatt a Dunába szakad ... Az én vélekedésem szerént Sz. Márton Sabaria, azaz Bakony folyóvizénél született Pannoniában, de nem Sabaria. vagy Savaria nevű városban, mely most Szombathely Vas vármegyében. De ha mégis Sabaria nevű helyen, vagyis Szombathelyen született, tehát bizonnyal nem az említett vasvármegyei Szombathelyen, hanem a Veszprém vármegyei Szombathelyen jött e világra, mely a Bakony vizénél fekszik, a Győr Sz. Mártontól nem messze Kisbér és Réde faluk között." Ezen pár mutatvány is meggyőzhet bennünket róla, hogy Sándor valóban kiváló kritikus olvasója és magyarázója volt Anonymus tulajdonneveinek. Én — kellő egybevetés után — nem habozom magyarázatai ról bátran kimondani, hogy nem egy tekintetben felülmúlják még Szabó Károlynak 1860-ban kiadott Anonymus-fordításához írt (s máig nagy tekintélynek örvendő!) magyarázatait is. Amily dicséretreméltók Sándornak ezen Anonymus-magyarázatai, ugyanoly dicséretet érdemelnek a Váradi Regestrumhoz írt névértelmezései is. E középkori magyar tüzes-vasitéletek jegyzőkönyvéről mindenekelőtt megállapítja, hogy a nagyváradi káptalannál írták II. András király alatt 1214—1235-ig. Az írója kanonok volt, talán az az Anianus olvasó-kanonok, kiről a könyvnek 136. cikkelye tesz említést. Hogy ez is született magyar volt, kimutatja azzal, hogy a tulajdonneveket a latin szöveg közepén is magyar accusativussal írta (pl. Kebeket, Bodolt, Iseput, Medvet stb.). Először 1550-ben Fráter György adta ki Kolozsvárott, másodszor Bél Mátyás 1757-ben Pozsonyban. Észreveszi, hogy a jegyzőkönyvnek már az első másolója (illetőleg nyomtatója!) sok hibát ejtett a nevek leírásában; pedig az ilyen értékes régiséget szerinte minden legkisebb változtatás nélkül szabadna csak közölni. Kijelenti magáról, hogy valahányszor újra olvasta e könyvet, mindannyiszor új dolgokat szokott benne észrevenni. Kiemeli, mily csodálatos kereszt- s vezetéknevekkel éltek akkor eleink, mint: Deus, Homodeus