Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1909

36 = néma szóval rokonitja; a muszkát a Moszha (Moszkó) hajdani orosz főváros nevéből eredezteti; az oláh és olasz neveket a közös szláv wlasziti se — idestova járni, hordozkodni, költözködni alapigére vezeti vissza; a vend, vindus nép nevét a szláv windjec-bői véli származottnak, mely annyit tesz, mint kijött, kiköltözött; a török vallású bolgároknak Böszörmény városunk nevében máig megőrzött nevéről kimutatja, hogy beszurmán és buszurmán szóalakok közvetítésével a muzulmán-ra megy vissza, amely am. Mohamed követője; s az erdélyi fejedelmeinknél többször zsoldban volt szemények-ről bebizonyítja, hogy nevük az orosz-lengyel szemjeni kozdki, azaz családos kozákok (mert pereputtyostul szoktak volt egyik helyről a másikra költözni) elnevezésből keletkezett. Nagy forrásismerettel és különös kedvteléssel foglalkozott Sándor a a honfoglaló őseinktől itt talált, vagy később ideköltözött népek főleg a bolgárok, kozárok és oláhok eredetével. A bolgárokat, noha ismeri azon tudósok álláspontját, kik őket — ma is elfogadottan — magyarfajú népnek tartják, tótféle nemzetnek akarja bizonyítani. A Bolgaria országnevet a Volga (—Volgeria) folyó, illetőleg inkább Bolgori főváros nevével kapcsolja rokonságba. A bolgároknak az oroszoktól használt bulár elnevezését pedig a tótságban általános bulo — bika szóból származtatja; a bulár tehát szerinte am. bikás. Ugyanígy fejti ki, hogy a kozároknak, kiket a bolgárokkal egy nemzetnek hirdet, a neve a szláv koz (közel) — kecskebak szóból eredt, vagyis annyit tesz, mint kecskész, kecskepásztor. Az oláhok eredetét nyelvi alapon vizsgálja s akarja megfejteni. Miután megállapította, hogy az oláh nyelvben majdnem egyforma arányban van a latin és a szláv elem, arra a végső következtetésre jut, hogy az oláhok a Thraciába telepített római gyarmatosok és az ottani bolgár (rác) tótok összekeveredéséből eredtek; s az 5. vagy 6. században kerültek valamelyik görög császár telepítése révén az Olt, Szamos, Körös és Temes vidékére. Sándor nevéhez továbbá több ötletes magyarázat fűződik, melyekkel mintegy jegyzetekszerüen — régebbi történetünk homályos pontjaira akar világosságot deríteni. így például a Kézai krónikájában említett kerecset madárról kimutatja, hogy vadászsólymot jelent, amely Oroszországban még most is ugyanily névvel ismeretes. — Kimutatja, hogy azok a visegrádi erdőkben tenyésző párdok, melyeket Oláh Miklós 16. századbeli írónk emleget, igazában nem egyebek, mint hiúzok. A visegrádi várnak ugyancsak ennél említett német Plintenburg nevét (amely helyesebben Blindenburg) meg abból magyarázza ki, hogy a Kálmán királytól megvakított Álmos és Béla hercegeknek volt tartózkodó helye, vagyis csakugyan: vakok vára. — A Bécsi krónikából ismert hét megcsonkított gyászmagyarka ivadékait éles ésszel a híres simándi csonka koldusok-ban találja, kiknek szerinte még a falujuk, Simándis Szimann-ból, azaz Siebenmann-ból (= hét férfi) ered. — Bebizonyítja, hogy az ún. jászkürtöt helytelenül nevezték el Lehel kürtjének.