Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1909

34 teljes határozottsággal a finn-magyar rokonság mellé állott és a törökökkel való közelebbi rokonságunkat kereken megtagadta. Az Anonymustól (azaz: Béla király névtelen jegyzőjétől) Dentumoger (= Dentmagyer)-nak nevezett őshazát 5. a sínai birodalomhoz közel fekvő valamely országban keresi, mindamellett az orosz írókkal akkép vélekedik, hogy őseinknek a Duna—Tisza felé való megindulásuk előtt utolsó lakóhelyük Jugra volt. Ez a tartomány Szibériának egy része, melyet az oroszok még most is Ugorszkája zemlá-nak neveznek s lakóit szamojédeknek és imoguloknak. Az utóbbiaknak neve az oroszoknál ma is Ugri. Alig csalódik S., mikor azt állítja, hogy őseink tótos szavaiknak egy részét már akkor fogadták nyelvükbe, mikor még az oroszok mellett, vagy talán velük együtt laktak. Egyébként meg van róla győződve, hogy eleink nem készakarva hagyták el régi honjukat, miként a hazai írók hirdetik, hanem másoktól, erősebbektől kiszorítva, mert szerinte a nemzetek a legsoványabb földről sem takarodnak el készakarva. Mikor apáink mai hazánkba érkeztek, ennek minden részét merő tótság (== a szláv népek közös neve S.-nál!) lakta különböző neveken. Ha a fehérlovon való országvásárlás itt egyáltalán megtörtént, mint az itthoni írók emlegetik, hát nem Szvatopluggal, hanem Csalán (Salanus) bolgár fejedelemmel történt meg. Az európai civilizációnak elejét őseink az itt és a szomszédságban talált tótoktól vették. Akkoron hazánknak leggazdagabb, legműveltebb s legnépesebb része a Dunántúl volt, melyet a mai vendeknek elődei laktak. A nyelvünkben meghonosodott szláv szavak nagyobb része ezektől származik. Nemzetünknek a keresztény hitre térítői és első oktatói többnyire szláv, olasz és német szerzetesek voltak, főképen szlávok, amint négy heti napunk (szerda, csütörtök, péntek és szombat) nevének kétségtelen szláv eredete is bizonyítja. A térítés bizonyára tolmácsok útján történt, még pedig inkább erőszakkal, hogysem meggyőző szavakkal. A magyar népnek régi szokásai Sz. István alatt nagy változást vettek. Ez a király nem látván a kereszténység behozatalának más módját, ha csak az idegenek őt nem segítik, teletöltötte velük hazánkat mindenfelől. Ezek lettek eleinknek mesterei nemcsak a vallásban, írásban és olvasásban, hanem a földmívelésben és kézművességben is; sőt ami a legcsodálatosabb, még a hadi népünk is az ő kezük alá jutott. Sz. István és követői többnyire ott rakatták a keresztény templomokat, hol a pogány rómaiaknak bálvány templomai állottak, vagy ahol a pogány magyarok áldomásaikat szokták volt tartani. Hogy a magyar nép utóbb a római egyháztól el nem vált és a görög hitre nem tért, azt csupán I. Gyécsa rövid és Sz. László hosszú uralkodásának köszönhetni. Az árpádkori művelődésnek több mozzanatára mutat rá Sándor eredeti felfogással. így a többi között éles elmével bizonyítja, hogy Sz. Istvánnak fiához intézett oktatásai nem lehetnek a saját munkája; ezeket szerinte csak Sz. Gellért csanádi püspök szerezhette Sz. István meghagyásából. — Kimutatja,