Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1909

26 latus kanonok idáig több mint 6000 koronával segélyezte szegény tanulóinkat. Pénzintézeteink is hathatósan támogatják őket. Találkoztak továbbá fenkölt érzésű egyháziak és, világiak, kik ösztöndíjalapitványokkal biztosítottak az utókor előtt nevüknek emléket és emléküknek hálát. Nagyobb ösztöndíj-alapítványokat tettek az esztergomi születésű Tagen János, nagyváradi nagyprépost, intézetünk egykori tanítványa, Szlávy Éva és Somogyi Károly, esztergomi kanonok. Nagy lépés történt a segélyezés terén, midőn 1877-ben Fehér Ipoly igazgató buzgólkodása folytán megalakult intézetünk segítő-egyesülete, mely mai napig különösen ruhával segélyezi a szegény tanulókat. Alaptőkéje jelenleg 36,473 korona. Egy másik nevezetes lépés a segélyezés terén a néhány év előtt életbelépett deák-asztalunk. Ezen jótékony intézményre már elődöm, Vojnits Döme kezdte az alapot gyűjteni, én folytattam. A minden oldalról bőségesen befolyt adományok lehetővé tették, hogy 1906-ban megnyithattuk. Alaptőkéje jelenleg már 47,000 koronára emelkedett. Nagyobb adományokkal és alapítványokkal gyarapították ő eminenciája kegyelmes főpásztorunk, a székesfőkáptalan tagjai, a volt hálás tanítványok és más nemesen érző barátjai a tanuló ifjúságnak. Ezekben kísérlettem meg röviden vázolni intézetünk életéből az utolsó 100 évnek történetét, amennyi idő alatt a pannonhalmi sz. Benedek-rend vezetése alatt volt. A visszapillantás megnyugvással tölthet el. Intézetünk a hosszú idő alatt nem a tespedés, hanem a szerény, bár zajtalan munkásságnak, haladásnak volt a színhelye, örvendetes haladást mutat mind az anyagiakban, mind a szellemiekben. Esztergom város áldozatkészségéből egy minden tekintetben megfelelő díszes, tágas és kényelmes épületben folyik az ifjúság oktatása, az intézet gazdagon van fölszerelve, a segítő-egyesület, deákasztal, az intézethez kötött ösztöndíj-alapítványok vagyona megközelíti a másfélszázezer koronát. A tanulmányi eredménnyel, az ifjúság erkölcsi magaviseletével a felsőbb tanügyi hatóság állandóan meg volt elégedve; 1906-ban külön elismerését fejezte ki a VKM az érettségi vizsgálatok szép eredménye miatt. Növendékeink, miután az intézetet elvégezték, minden pályán megállták helyüket és sokan kiváló helyet vívtak ki maguknak az állami életben. És ha évek múlva 10, 20, 30, sőt 40 éves találkozóra visszatérnek Esztergomba, nem mulasztják el az alkalmat, hogy föl ne keressék ifjúkori tanulóéveiknek alma matérját, el nem mulasztják, hogy föl ne keressék egykori tanáraikat, vagy azok utódjait, hogy ragaszkodásukról, hálájukról biztosítsák őket; hálás érzelemmel emlékeznek meg arról, hogy az intézet ellátta őket az élet küzdelmeire a tudás megbízható fegyverével, hogy innen vitték magukkal a balsors, a csüggedés óráira a vallásos hitet, az Istenbe vetett szilárd bizalmat és hogy itt oltottak szívükbe egy másik szent érzést: a hazaszeretetet.