Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1909

11 kijelölték a biztos utat. És a vezetése alatt álló gimnáziumok tanári kara az ő személyében kezdettől fogva az intézet igazi jóakaróját, nemeslelkű atyját ismervén föl, jóakaratú megjegyzéseit, szakavatott tanácsát örömmel fogadta, habozás nélkül követte, meg lévén győződve, hogy ezzel az intézet fejlődését mozdítja elő. Fehér Ipoly a tankerületében talált sok célszerűtlen iskolaépületet új, a jelenkor nevelés- és oktatásügy követelményeinek megfelelő helyiségekkel igyekezett fölcserélni, és pedig nagy részben teljes sikerrel. Az ő közreműködése mellett készültek: a szegedi kegyesrendi főgimnázium, a zombori és pancsovai állami főgimnázium, az ujverbászi pártfogósági és zentai községi gimnázium ; az ő befolyásának köszönheti a nagykikindai községi hatosztályú gimnázium is célszerű helyiségét. Tagadhatatlanul nagy haladást mutattak föl az intézetek Fehér Ipoly főigazgatói vezetése alatt anyagi és szellemi téren. Ezen irányban szerzett érdemeit, nagyarányú és fontos szolgálatait akarta megjutalmazni ö Felsége, midőn 1884-ben a kir. tanácsosi ranggal tüntette ki. Fehér Ipoly a hivatalos élet terén nem volt rideg főnök, hanem inkább szerető atya, ki a művelt társadalmi formák közt vele érintkezőt magához szokta emelni. Az igazi műveltséget, a társadalmi illendőséget, a tudományos képzettség mellett tanáraiban nagyra becsülte és elvárta, abban a meggyőződésben, hogy akire a művelt társadalom elemeinek nevelése van bizva, annak magának is műveltnek kell lennie. Hivatalos elfoglaltsága mellett a közügyeknek nem csekély szolgálatot tett. Szeged társadalmi életének kezdettől fogva igen előkelő és tisztelt tagja volt. A közönség bizalmából tagja volt Szeged sz. kir. város törvényhatósági bizottságának és az iskolaszéknek. Tudván azt, hogy a tapasztalatok szerzésének leghatalmasabb eszköze az utazás, Fehér Ipoly igen sokat utazott és utazásait mindenkor a középiskolai oktatásügyi állapotok tanulmányozásával kötötte össze. Első útja 1867. évre esik, amikor Ausztriát és Bajorországot járta be; 1872-ben beutazta a Rajna vidékét, Belgiumot, Poroszország egy részét, Szász- és Csehországot, 1882-ben Tirolt és Svájcot, 1884-ben Berlint, a Német birodalom északi részét és