Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1908

egyházatyák remekműveit. Azóta is többször szóba került ez a terv, jelenleg is a külföldi és a magyar tanárok közül sokan pártolják azt az eszmét, hogy az ifjak legalább magánolvasmányként ismerkedjenek meg a jelesebb termékekkel. Ez a kívánság mindenesetre jogosult. El kell ismerni, hogy egy aranyszájú sz. János, sz. Vazul, sz. Jeromos, sz. Ágoston méltán megérdemlik, hogy az életbe kilépni készülő ifjú műveikből olvasson egyet-mást. Ha a világirodalom régibb és újabb kiváló termékeinek legalább szemelvényekben való megismerésére alkalmat adunk az ifjúságnak : miért mellőznők épen csak az ős ker. irodalom nagytudományú munkásait, a hit igazságainak ragyogó tollú védelmezőit ? Hadd tudja, hadd lássa az ifjúság, hogy a pogánysággal nem sziint meg a görögség és latinság, hanem tovább élve nagy és hatalmas hajtásai voltak. Hiszen ha az ifjúság soha egyetlen sorát sem látja az egyházi remekíróknak, könnyen arra a gondolatra juthat, hogy nem is érdemes olvasni őket. A ker. klasszikusoknak szemelvényekben való megismertetését az irodalmi szemponton kivül a vallás-erkölcsi érdek is megkívánja. Olvastatásuk ugyanis bizonyára hathatós eszköz lesz arra, hogy a hittani oktatást kiegészítse és erősítse ; a tanuló jellemképzésében, életnézetének és gondolkozásmódjának kialakításában kétségtelenül jelentős szerepet fog játszani. Értekezésemben a nyugati legnagyobb egyházatyának, sz. Ágostonnak „De civitate Dei." (Isten városa) című munkájáról szándékozom röviden szólni és belőle néhány fejezetet bemutatni. Előbb azonban lássuk a kereszténység sőt a világtörténelem ezen egyik legnagyobb lángelméjének vázlatos életrajzát és működését. Aurél Ágoston Afrikában, Numidia tartománynak Tagaste városában született 354. nov. 13-án. Atyja Patrícius, heves természetű, előkelő pogány volt, aki buzgó nejének minden fáradozása mellett is csak halála előtt egy évvel tért a kereszténységre. Anyja a keresztény nők valódi mintaképe, a szentéletű Monika volt, aki a pogányságban született fiát a legnagyobb gondossággal nevelte és már zsenge korában oktatta a keresztény vallás igazságaira. A kitűnő szellemi tehetségű, a tanulás élénk vágyával eltelt ifjú először szülővárosának, majd Madaurában a nyelvtanítók jeles iskoláját látogatta. 16 éves korában atyját elveszítvén, a szépen fejlődő ifjút, magasabb kiképeztetés végett, Romanianus nevű gazdag rokona