Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1908

25 földi életben egyházát az ő egyes tagjaiban — minthogy az egész egyház az ő teste — részenkint és időnkint látogatja ; majd a földi Jeruzsálem elpusztulására; mert erről is többnyire úgy beszél, mintha a világ végéről és az utolsó Ítélet nagy napjáról szólna. Ezt a két jövendölést épen nem lehet egymástól megkülönböztetni, hacsak össze nem vetjük a Máté, Márk és Lukács evangélistáknak ugyanezen tárgyra vonatkozó hasonló nyilatkozatait. Erre törekedtem a boldog emlékű Hesychius, Salona város püspökéhez intézett, „A világ vége" című levelemben. 5. Most tehát azt említem föl, ami a jóknak és gonoszoknak a Krisztus Urunktól tartandó utolsó ítélet napján való elkülönítéséről szent Máté evangéliumában olvasható. „Mikor pedig eljő az ember fia az ő fölségében és vele mind az angyalok: akkor ő fölségének királyi székébe ül; és összegyűjtetnek eléje minden nemzetek és elválasztja őket egymástól, mint a pásztor elválasztja a juhokat a bakoktól. És a juhokat jobbjára állítja, a bakokat pedig balkéz felől. Akkor majd így szól a király azoknak, kik jobbja felől lesznek: Jöjjetek, Atyámnak áldottai! bírjátok a világ kezdetétől nektek készített országot. Mert éheztem és ennem adtatok; szomjúhoztam és innom adtatok ; jövevény voltam és befogadtatok engem ; mezítelen és befödöztetek engem; beteg voltam és meglátogattatok engem; tömlöcben voltam és hozzám jöttetek. Akkor felelnek majd az igazak neki, mondván: Uram! mikor láttunk téged éhezni és tápláltunk téged? szomjúhozni és italt adtunk neked? Mikor láttunk jövevényül és befogadtunk téged? vagy mezítelenül és befödöztünk téged? Vagy mikor láttunk téged betegen, vagy a tömlöcben és hozzád mentünk? És felelvén a király, mondja majd nekik: Bizony mondom nektek, amit egynek ezen legkisebb atyámfiai közül cselekedtetek, nekem cselekedtétek. Akkor majd így szól azoknak is, kik balfelől lesznek: Távozzatok tőlem, átkozottak az örök tűzre, mely készíttetett az ördögnek és az ő angyalainak." (Máté 25. 31—41.) Azután ezeknek is fölsorolja, hogy nem tették azt, amit a jobb oldalon állók nem mulasztottak el. És azon kérdésükre: mikor láttunk téged mindezekben szűkölködőnek? nekik is igy felel: a mit a legkisebbnek nem tettetek, nekem nem tettétek. És beszéde végeztével így szól: „És ezek örök kínra mennek, az igazak pedig az örök életre" (46. v.)