Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1908

20 a természetben előforduló minden, akármilyen nemű és értékű is az; akitől van az, hogy a szerves lényekben alakulnak sejtek, a sejtekből alakulnak ki a szerves lények és hogy a szerves lényekben és sejtekben életet föntartó erő működik; aki a testnek létét, szépségét, egészségét, a szaporodás termékenységét, a tagok elrendezését és áldásos összhangzásukat adta; aki az értelmetlen állatot is emlékezéssel, érzéssel és vágyó ösztönnel ruházta föl, az embernek pedig ezenfelül észt, értelmet és akaratot is adott; aki nemcsak az eget és földet, nemcsak az angyalt és embert, hanem még a legkisebb és leghitványabb teremtménynek belső részeit, a madár tollazatát, a növény virágait, a fa leveleit sem hagyta figyelmen kivül és azt akarta, hogy az egyes részek összehangzásban és mintegy békében működjenek egymással. Semmiképen sem szabad hinnünk, hogy a társadalmi viszonyokat, melyek szerint az emberek uralkodó osztályra és szolgákra vannak osztva, gondviselése köréből ki akarta volna hagyni. TIZENÖTÖDIK FEJEZET. (A világuralmat Isten a rómaiknak természetes erényeikért jutalmazásul adta.) Ha. az Isten földi dicsőségben tündöklő birodalommal nem ajándékozta volna meg azokat, akiknek szent angyalaival örök életet nem adhatott mennyei városában, — ahová csak az igaz jámborság vezet, mely a görögöktől latreia-nak nevezett isteni tiszteletet az egy igaz Isten iránt tanúsít — akkor nem részesültek volna jutalomban jó tetteik, azaz erényeik, amelyekkel oly nagy hírnévre törekedtek szert tenni. Mert azokról, akik valami jót csak az emberek dicsérete végett visznek véghez, Krisztus Urunk így szól: „Bizony mondom nektek, elvették jutalmukat." (Máté 6. 2.) így ők is saját hasznukat a közös jóért, azaz az államért és kincstáráért föláldozták, kapzsiságukat megfékezték, hazájukról a legjobb tudással és lelkiismeretességgel gondoskodtak, törvényeik ellen sem bűntényt, sem erkölcstelenséget nem követtek el. Ilyen eszközökkel, ilyen helyes úton törekedtek tiszteletre, uralomra, dicsőségre. Becsülésben is részesültek majdnem az összes népeknél; törvényt szabtak számtalan nemzetnek; és még most is majdnem minden nép irodalmában és történelmében dicső helyet foglalnak el. Nincs tehát