Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1906

A görög-római mithologiából és történelemből kölcsönzött szálló igék. (A főgimnázium dísztermében 1907. február 17-én tartott fölolvasás.) Nem lehet eléggé elitélni némelyeknek azt a helytelen szokását, hogy beszédjükbe minduntalan idegen szavakat kevernek. Ezzel egyrészt sokszor kellemetlen helyzetbe hozzák a velük érintkezőket; másrészt pedig úgy tűnnek föl, mintha műveltségüket akarnák fitogtatni. Akik a tudományba csak egy kissé is belekóstoltak, rendszerint latin szavak közbevegyitésével akarják beszédüket hatásosabbá tenni. A nők pedig, ha már néhány órai leckét vettek valamely külföldről bevetődött nyelvmesternőtől, német, francia, angol szavakkal fölcicomázva szeretnek beszélni. Az ilyen, idegen szóktól hemzsegő beszédre teljes joggal alkalmazhatjuk azt a régi mondást: a tudatlanokat ugyan tévedésbe ejti, de az avatottak előtt nevetség tárgya. Sokan nemcsak egyes szavakat vagy kifejezéseket, hanem egész mondatokat is használnak anélkül, hogy az idézet értelmét tudnák, vagy helyes alkalmazásukról fogalmuk volna; nem is említve, hogy a helytelenül alkalmazott idézet eredete teljesen ismeretlen előttük. Aki könyveket, újságokat olvas, minduntalan találkozik olyan kifejezésekkel, amelyeknek valódi jelentését nem tudja, ha a görögrómai mithologiában és történelemben járatlan. Sokszor lehet olvasni pl. Eris almájáról, Achilles sarkáról, Ariadné fonaláról, stb. Ezeknek eredete visszanyúlik a messze múltba, a görög mithologia világába,