Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1906

7 tartottak, hogy még valami egyenetlenséget, civódást talál kelteni a tisztes vendégseregben. A mellőztetés vérig sértette az érzékeny Erist és csakhamar készen volt bosszújával. Az istenek és istennők már jól beszedtek a halhatatlanságot adó ételből, az ambroziából; a lakománál felszolgáló Hebe, az örök ifjúság istennője, valamint a szép Ganymedes, Zeus pohárnoka, aggodalmasan tekintgettek egymásra és a mind sűrűbben ürülő serlegekre, melyekből hihetetlen gyorsasággal tűnt el a méznél is kilencszer édesebb nektár, az istenek itala: midőn hirtelen egy gyönyörű aranyalma száll le közéjük, amelyen könnyen olvasható volt ez a fölirás: „a legszebbnek." A mithologia ugyan nem emliti, hány hófehér kéz kapott mohón az alma után; de csak nem tagadhatták meg annyira női természetüket, hogy az istenasszonyok közül egy is ülve maradt volna. Eris elérte célját, mert az aranyalmát mindenik magának követelvén, olyan zene-bona keletkezett, aminőt az Olympus boldog lakói még nem láttak. Az ádáz versenygésben végre a három főistenasszony maradt a küzdőtéren. Zeus nem akarván bíráskodásával megsérteni az istennőket, akik különben sem biztak az ő pártatlan igazságszeretetében: azért a szép trójai királyfira, Párísra bizta annak eldöntését, hogy a három közül melyik a legszebb. Páris teljesen méltánylandó óvatosságból vonakodott az Ítélethozataltól; végre az istennők fenséges ajándékokat ígértek neki, hogy jóindulatát a maguk számára biztosítsák. Hera (Juno), a főistennek felesége, az ég királynéja, hatalmat és földi pompát, a harcias Athene (Minerva) hősi bátorságot, Aphrodite (Venus), a szerelem és szépség istennője a legszebb földi asszonyt igérte ajándékul. És az ifjú Venusnak Ítélte oda Erisnek, illetőleg most már a szépségnek almáját. Ezzel azonban a másik két istennőt elkeseredett ellenségévé tette és felidézte a tiz éves trójai háború veszedelmét. Ez a mithologiai esemény magyarázza meg tehát, hogyan kell értenünk, ha olvassuk például, hogy a magas kormány törvényszéket, pénzügyigazgatóságot, harmadik egyetemet, stb. Eris almájaként dob a magyar városok közé. Sokszor szóba került már, hogy Apponyi politikájának Achilles-sarka a katonai kérdés, Magyarországé a nemzetiségek, vagy hogy egyik-másik városnak Achilles-sarka a városrészek széthúzása, esetleg szétdaraboltsága.