Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1906

21 Az olyan erkölcsi vagy anyagi diadalt, amelyben nincs köszönet, amennyiben nagy áldozattal, veszteséggel járt, pyrrhusi győzelemnek mondjuk. Pyrrhus, Epirus királya, a római világhatalomnak egy időben veszedelmes ellensége volt. A sors igen keményen bánt ezzel a hős fejedelemmel; kétszer vesztette el és nyerte vissza országát; meghódította, majd ismét elvesztette Macedóniát. De a sors mindezen változásai között is nyugtalan és nagyravágyó maradt; nem tudott lemondani arról a kalandos tervéről, hogy Nyugatnak Nagy Sándora legyen. Tevékeny lelkének uj és kedvező tér nyilt akkor, midőn a rómaiaktól erősen szorongatott tarentumiak 281-ben segítségül hívták. Pyrrhus a meghivást készségesen fogadva, 25.000 emberrel és 20 elefánttal Italiába hajózott. Két ütközetben legyőzte a rómaiakat, kik az először látott elefántoktól megrémülve, szétbomlottak, és 15000 emberük maradt a csatatéren. De Pyrrhus is nagy veszteséget szenvedett úgy, hogy midőn a győzelemhez szerencsét kívántak neki, igy kiáltott föl: „Még egy ily győzelem és veszve vagyok." A magyar ember — az egészségnek határozott kárára — mindig barátja volt az ízletes és bőséges táplálkozásnak. Már legrégibb őseink híresek voltak jó étkeikről; a különféle beiktatási és lakodalmi vendégség alkalmával nagy fényt és pompát fejtettek ki, nem ritkán valóságos lucullusi lakomákat rendeztek. Licinius Lucullus (114—57. Kr. e.) római hadvezér, különösen Ázsiában, a Pontus harcias királya, Mithridates ellen viselt háborúkban alapította meg kiváló hadvezéri hírnevét. Ellenségei áskálódásai következtében a hadvezérséget még a háború befejezése előtt kénytelen lévén letenni, a közügyektől teljesen visszavonulva rendkívül fényűző életet kezdett élni. A nép mesés dolgokat beszélt óriási vagyonáról, bámulandó kényelemmel és fejedelmi fénnyel berendezett háztartásáról ; a tőle rendezett lakomák pazar pompájuk miatt közmondásosakká lettek. Asztala mindig készen volt a legfinnyásabb emberek elfogadására. Egyszer a főtéren találkozott Ciceróval és Pompeiussal. Kölcsönös üdvözlés után Ciceró értésére adja, hogy ma nála akarnak ebédelni, de minden különös készülődés ellen tiltakoznak. Lucullus mentegetődzve másnapra hívta meg barátait; de ők ellenkeztek és még azt sem engedték meg, hogy szolgáinak valamit titkon megizenhessen, csak abba egyeztek bele, hogy szolgáinak