Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1906

18 vett körül. Legalább némely gyöngédtelen férjek nem ritkán így nevezik — bizonyára igazságtalanul — az ő egykori csábító szirénjüket és bűbájos Kirkéjüket. Aki valamely kényes és bonyolult kérdést gyors és merész elhatározással, szerencsésen megold, arról azt szoktuk mondani, hogy a gordiusi csomót kettévágta. Gordius, Phrygiának ősrégi királya, az ekétől lépett a trónra. A viszálykodó phrygiaiak ugyanis nem tudván az uralkodóra nézve megegyezni, a delphii jóshelynél kértek tanácsot, kit válasszanak királynak. Az istennő azt válaszolta, azt emeljék a trónra, akivel visszamenetelök alkalmával először találkoznak. Ez egy Gordius nevű földmíves volt, aki esetleg épen arra tartott ökrös szekerével; csakugyan meg is választották királlyá. Mint ilyen Gordium városát alapította és hálából azután Juppiter tiszteletére templomot is építtetett. Itt helyezte el és az istennek fölajánlotta a szerencsehozó szekeret, amelynek rúdjára az iga olyan mesterséges csomóval volt ráerősítve, hogy nem akadt ember, aki azt föl tudta volna oldani. A jóshely azt jövendölte, hogy az lesz Ázsia ürává, akinek ezt a csomót föloldani sikerül. Nagy Sándor világhódító útjában (334. Kr. e.) Gordiumba érkezvén, hallott erről a jóslatról. Neki ezzel a feladattal számolnia kellett, ha katonáiban a bizalmat, a meghódított népekben pedig a sorsukban való megnyugvást fenn akarta tartani. Szemügyre vévén a csomót, mivel a kézzel való föloldás lehetetlenek látszott, kihúzta kardját és kettévágta. A most említett Gordiusnak a fia volt Midas, akiről nem épen hízelgő módon emlékezünk meg, mikor a Midas-füleket emlegetjük. Apollo egyebeken kívül az ének és zene istene is levén, elragadóan pengette a lantot; de fuvolájának kellemes hangját sem győzték eléggé csodálni az olympusi istenek. Pán a maga föltalálta nádsípon oly ügyesen játszott, hogy elbizakodottságában egykor Apollót zeneversenyre merészkedett fölhívni. A választott versenybíró a győzelmet Apollónak itélte oda. Midas, anélkül, hogy véleményét kérdezték volna, helytelennek és igazságtalannak mondva az Ítéletet, oktalanul Pant tartotta győztesnek. Ezért Apolló megboszankodva szamárfüleket növesztett az illetéktelenül Ítélkező Midasnak, hogy bárgyusága mindenkinek szembetűnő legyen. A király hosszú füleit süvegével eltakarván, gyalázatát sokáig rejtegette;