Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1906

11 jut, hogy egyrészről tüzes, talp alá való zene és víg táncosok serege várják őket, de másrészről csupa udvariasságból kénytelenek valami hosszadalmas és unalmas fölolvasást végig hallgatni: ilyenkor azt szokták mondani, hogy a tisztelt hölgyek és a rájuk váró fiatal urak tantalusi kínokat szenvednek. Tantalus dúsgazdag király volt Kis-Azsiában és — mint afféle gazdag ember — igen jó barátságban élt magukkal az istenekkel is. A közmondás ugyan azt tartja, hogy akinek Isten a barátja, könnyen üdvözül: de Tantalus sajnosan tapasztalta ennek az ellenkezőjét. De hát ő volt a hibás. Sokszor látta ugyanis az isteneket vendégszerető asztalánál; és — ugy látszik — ő felségeik a fehér asztal mellett nem tudták mindig megőrizni tekintélyüket. Legalább erre vall az a körülmény, hogy Tantalus egyes elszólások után lassankint kételkedni kezdett isteneinek mindentudóságában. Hogy őket ezen irányban próbára tegye, egy alkalommal darabokra vagdalta saját fiát, Pelopsot és föladta az isteneknek eledelül. De meg is járta vakmerő gonoszságáért. Az istenek ugyanis rájöttek a galádságra; fiát új életre keltették, őt magát pedig letaszították az alvilágba. Itt az lett a büntetése, hogy ajkig vizben állott, feje fölött pedig ízletes gyümölccsel megrakott fa ágai hajladoztak. De amint égető szomját csillapítani akarván, ajkával a viz felé hajolt, a viz elfolyt előle; mikor pedig gyötrő éhségét enyhíteni óhajtván, a feje fölött csüngő kívánatos gyümölcsök felé nyújtotta ki kezét, az ág fölcsapódott a magasba, így élt ő folytonos kínok között; örökké szomjazott az őt körülvevő vizben és éhezett a gyümölccsel megrakott fa alatt. Hogy nem jó nagy urakkal egy tálból cseresnyét enni, azt keservesen tapasztalta egy másik ravasz fejedelem is, akiről szintén maradt fönn egy közkeletű mondás; t. i. „sisyphusi munkát végezniSisyphus Korinthus városnak volt alapítója és uralkodója, amelyet ravaszságával csakhamar a virágzás magas fokára emelt. Történt, hogy Zeus, akinek főisten létére nagyon polgárias házassági hajlamai voltak, elrabolta Asopus folyó-istennek Aegina nevű leányát és a később ugyancsak róla elnevezett Aegina szigetére vitte. Sisyphust ekkor cserben hagyta ravaszsága; megfeledkezett róla, hogy nem szükséges minden lében kanálnak lenni, különösen pedig, hogy nem jó a nagy uraknak minden cselekedetét észrevenni. Sisyphus ugyanis utána lesett Zeusnak és Asopusnak