Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1905

4 énekest. Ott álldogál egyszerű, szürke mezében közel pelyhes fészkéhez egy zöld galyon ; ég felé emeli pici fejecskéjét, szemét behunyja és úgy csattogja el örömét; mi gyorsan jár kicsi szája, mint rezeg fehérlő torkicája ! S mily bűbájos, mi édes minden szava! Pillanatnyi szünet; aztán halkan kézdi, bánatosan, alig észrevehető fokozatokban szállva alá mind csengőbb, mind erősebb hangon folytatja, majd kis szive egész hevével csattogva szeszélyes ritmusú kadenciával zárja bájos kis melódiáját. Mennyi varázs, mily bűbáj ily rövidke énekben ! Mennyi érzés, mily édes bánat, mily nagy boldogság ily pici szivecskében ! — Hát nem kelt-e hangulatot bennünk a madárdal? Kinek van érzéke a zenei szép iránt, annak nagyon sokat mond a csalogány szava. Hallgatjuk, elmerengünk, lelkűnkön reflexiók, érzések vonulnak át, a dalhoz sokat adunk a magunk gondolatvilágából, át meg át szőjük saját érzelmeinkkel, sejtelmeinkkel : ez a mi hangulatunk. S ha hangulatot ébresztenek bennünk a szemlélhető természeti szépségek, egy alpesi vidék, egy téli táj, még inkább és sokkal közvetlenebbül a hallhatók. Bizonyos melankólia lopódzik lelkünkbe, midőn a csöndes, illatos májusi légen át fülünkbe szürenkezik a békák mélabús brekegése, kummogása. Vidámságra hangol június derült reggelén a tücsöksereg lelkes cirpelése. Mosolyra fakaszt a fekete rigó versikéje, vagy a csuklyás barátkának (barátfülemile, Schwarzplattl) komikus kis nótája. Félelemmel telik meg szívünk az ég zengésének hallatára. Szelíd nyugalom ömlik el lelkűnkön a nyáj kolompjának szavára, áhítat ébred bennünk a távoli kis harang megkondulására. Mindeme hallható jelenségek igen alkalmasak hangulatkeltésre. S mit mondjunk az emberi hangról ? A szépen csengő emberi hang Isten egyik legszebb ajándéka. Kimondani nem, csak finoman érző szívvel megsejteni lehet az érzések ama sokféle árnyalatát, melyeknek hordozója az emberi hang. Mily ünnepies, előkelő az erőteljes, tömör, mély férfihang! S a hárfával vagy vonósakkal gyengén színezett pianisszimó szopránkarok ! Mintha nem is e földön hangzanának ; oly finomak, oly légiesek, mint a virágillattól megittasult esti szellő. Nincs a zenei hatás elemei között egy sem, mely az énekkarban ne érvényesülne. Itt hallhatjuk a legbájosabb, a legraffináltabb melódiákat, kromatikus lépésekkel hajlékonnyá