Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1905

11 egy szakértő mondhatja meg, mily nehéz egy fúvónak művészien szép és nemes megszólaltatása s csak maga a zenész érzi, hogy egyéni dispozíciója mennyire befolyásolja azt, amit a német kifejezően Ansatznak nevez. Mint említettük, a hangébresztő anyagok álló rezgéseit a levegőnek haladó hullámai vezetik el fülünkhöz. Hosszú és rövid hullámok, mély és magas hangok egyformán terjednek a levegőben. A hangterjedésnek emez egyenletessége oly jelentős törvény, hogy nélküle lehetetlen volna bármiféle zeneműnek élvezete. Mily viszás és kellemetlen benyomást tesz a távolabbról hallgatóra csak az a körülmény is, hogy mikor a dirigens pálcája már hangsúlyt, nyomatékot jelez, ugyanakkor a zenének még csak az előző taktus gyönge, nyomatéktalan részén lévő hangjai érkeztek el hozzánk, holott a kar egész pontosan együttart vezetőjével. Mily kínos és teljességgel élvezhetetlen volna tehát az, ha az együttesen megszólaltatott hangok közül előbb hallanám a nagybőgő mély s csak jó vártatva a hegedű magas hangjait. Száz és száz, a mindennapi életből vett tapasztalatunk szól amellett, hogy a hangnak jelentékeny időre van szüksége a terjedéshez. Előbb látjuk a villámot s csak azután halljuk a dörgést ; az ágyúlövés felvillanása előbb történik, mint halljuk a durranást; a mozdony jelzőjén át most szökik a gőz s csak másodpercek múlva érkezik fülünkhöz a fütty, ha elég távolról figyeljük meg a dolgot. S ha ezen utóbbi megfigyelésünknél óránk segítségével a másodpercek számát is megjegyeztük magunknak, melyek alatt a hang hozzánk elért, a távolság ismeretéből egyszerű osztással kiszámíthatjuk a terjedés sebességét. 330 méter ez kerek számban 0° C hőmérséklet mellett és egy-egy hőfokkal való emelkedés 0 6 méterrel növeli a sebességet, míg a légnyomásbeli változás a hang terjedését nem befolyásolja. Nagyobb sebességgel terjed a hang a vizben, még nagyobbal a vasban. Itt helyénvaló megjegyezni egy, a hang terjedésére vonatkozó érdekes megfigyelést. Emeleti ablakunkból nézzük az ezred elvonulását zeneszó mellett. Mindegyik katona akkor lép ki pontosan bal lábbal, mikor az úgynevezett jó taktusrészt hallja s így természetes, hogy minél messzebb halad valaki a zenekar mögött, annál később teszi meg a jelzett kilépést. S minthogy a sor elég hosszú, vannak, kik csak akkor lépnek ballal, mikor -az