Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1904

Boltizár }ózsef, felszenteli püspök, ált. érseki helyettes, a főgimnáziumi segifő-egyesület elnöke. 1821—1905. Mély gyászra virradt máj. 17-én városunk. A hir szárnyán már a kora reggeli órákban elterjedt a szomorú valóság, hogy Boltizár József felszentelt püspök és érseki helynök úr hosszas szenvedés után érdemekben gazdag életét befejezte. Még alig ült el az öröm zaja, mellyel a primási város a gyémántmisés főpapot ünnepelte, máris a súlyos veszteség kínos fájdalma nehezedett mindazok szivére, kik Isten nagy kegyelmén érzett örömében őszintén osztoztak. A nemrég még örömet hirdető harangok bús kongással jelezték, hogy Esztergom városának nagy halottja van. Ha lever bennünket már a halál puszta gondolata is, mennyivel inkább elszorul szivünk akkor, ha a halál jéghideg keze azt szakítja ki közülünk, kit egész szivünkkel tiszteltünk, szerettünk, ki iránt hálával viseltetünk. A nagy csapás kínja, a súlyos veszteség érzete nehezedett mindenkire, aki csak ismerte az agg főpapot; fájt a gondolat, hogy szebb hazába költözött a férfiú, ki nemes tettekben gazdag életében oly sok fényt gyújtott megingatlan hitének világosságával, annyiszor adott példát izzó hazaszeretetével s annyi könnyet szárított fel emberszerető szive jóságával. S aki életében annyi könnyet szárított, utolsó útján a hálás szivek könnyét nyerte jutalmul.