Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1904

ôô kongregáció célját és eszközeit s ez évi erénygyakorlatul a gyakori és jó imádságot s a szűzi tisztaságot tűzte ki Mária leventéinek ; felhívta a leventéket, hogy ezen körű s másfajta erénygyakorlataikról ülésenkint névtelen papir lapon számoljanak be. Ugyanekkor alakult meg alapszabályszerűen a tisztikar. Praefectus lett : Romanek Kálmán VII., I. assistens : Várkonyi D. VII., II. assistens : Német I. Vili. növ. pap, felolvasó. Tanácsosok: Horváth J. VIII. növ. p., jegyző, Kovács Gy. VII. növ. p., Salkovszky J. VI., pénztáros, Bircsák S. V., háznagy és könyvtáros, Hamvas E. IV., Loczner G. III. — Az alakuló gyűlés fővédőül felkérte nm. Fehér Ipoly főapát urat, tiszteleti tagoknak megválasztotta Bogisich Mihály c. püspök és Schlick István prael.-kanonok urakat, mint a gyülekezet iótevőit. Az ifjak közül rendkívül sokan jelentkeztek felvétel végett. E nemes felbuzdulás birta rá a vezetőséget, hogy csak feltűnő ok miatt utasított vissza egy-kettőt, legtöbbjét pedig ez esetben a lelkesedés fokozása végett elfogadta felvételre. Az alapszabályok szerint az I. osztályosok nem lehetnek tagjai ; a II. osztályúak csak jelöltek, számszerint 37. Rendes felvett tagok : III. oszt. 3G, IV. oszt. 23, V. oszt. 29, VI. oszt. 36, VII. oszt. 34, VIII. oszt. 25 ; összesen 183; a felső osztályúak közt 81 növ. pap van. Év végén kimaradt 3 jelölt, távollevő rendes tag a VIII. osztályon kívül 5. A rendes tagok felvétele dec. 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén történt meg. Sok szülő, előkelőség s a többi ifjúság jelenlétében Bogisich Mihály, c. püspök, prael.-kanonok úr fényes segédlettel tartott ünnepélyes szent mise közben a szabályszerű szertartások mellett avatta fel előzetes általános gyónás és áldozás után Mária lelkes leventéit, akikhez őméltósága a következő, hazafias szellemtől áthatott szép buzdító beszédet intézte : Kedves Keresztény Ifjak ! Nagy öröm ragadja meg szivemet, midőn a Szent Benedek fiainak bölcs vezetése alatt álló esztergomi főgimnáziumnak ifjúságát ily tömör sorokban látom az Úr szentélyébe vonulni. Lelkem visszaszáll édes hazánk múltjába és szemeim előtt látom a középkori pécsi, veszprémi és budai főiskolák ifjúságát, mely a Mária lobogó körül csoportosulva, vallásos ihlettséggel vonult fel az Isten házába, hogy szülőik, barátjaik buzdítására, az istentisztelet fényének emelésére, egyházi ének zengése mellett vallásos szivük érzelmeiről tanúbizonyságot tegyenek ! De kedves ker. ifjak, egy sötét kép árnya is elvonul lelki szemeim előtt, hazánk történetének legszomorúbb eseménye, melyről a költő igy énekel: Hős vértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek, Nemzeti nagy létünk nagy temetője: Mohács! A honfivérrel áztatott mezőn látom az özvegy Perényi nádorasszony bánatos alakját, ki szolgáival jött el a pusztulás ezen szomorú helyére, hogy