Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1904

9 az utóbbi pedig meddő marad és a rudimentär (csökevényes) hímprothalliumot alkotja, ép úgy a gymnospermáknál is a himsejt egy, néha két, sőt három kicsiny és egy nagy sejtre oszlik s mig az előbbiek mint a prothalliumot képviselő tenyészeti (vegetativ) sejtek a megtermékenyítés alkalmával eltűnnek, addig az utóbbinak fontos szerep jut, amennyiben ez fejleszti a megtermékenyítést lehetségessé tevő pollentömlőt. — A pollentömlő fejlődése úgy történik, hogy a sejt belső falrétege megduzzad és fölrepeszti a külsőt (— a tűlevelűeknél le is veti egészen —), s az így keletkezett nyiláson át a sejt tartalma tömlő alakjában kinyomul, melynek alsó részében a megtermékenyítés előtt két vagy több gömbalakú sejt található; ezek Strassburger szerint a pollenszemcsének nagy sejtjéből keletkeznek az által, hogy ennek sejtmagja a tömlő alsó részébe vonul, ahol két részre oszlik, miközben a tömlő végében levő plasma is hasonlóképen viselkedik ; majd teljes elkülönítés áll be, melynek eredménye két sejt lesz ; ezek közül a felső változatlanul megmarad, az alsó azonban a pollentömlőnek az archegoniumra való érkezéskor osztódni kezd. A gymnospermák magrügyeit illetőleg a Cycas revoluta magrügyei, — amint Ikeno kimutatta — oly leveleken fejlődnek, melyek csakis átalakult lombleveleknek tekinthetők; a többi Cycas-félénél valamint a coniferáknál (tobozosak) is a tobozok termőpikkelyein jönnek létre, kivévén a Juniperust, amelynél a termő levél fölött a tengelyen helyezkednek el, sőt állhatnak az apró előlevélkékkel körülvett törpe hajtás tetején is, mint pl. a Taxusnál. — Ezen különféle helyzettel biró magrügyek azonban megegyeznek abban, hogy termőlevelektől alkotott üregbe nincsenek bezárva, tehát csupaszak; innen van a törzs neve. Mikor a magrügy a fejlődésnek bizonyos fokát elérte, hosszúsági tengelye mentén az egyik sejt kiválóan megnövekszik és létrehozza az embryozsákot, majd azután a sejtmag osztódása által az embryozsák protoplasmájában uj szabad sejtek származnak, melyek egymáshoz érve az egész embryozsákot betöltő parenchymaszövetet (endospermium) alkotják ; ezt a szövetet előtelepnek nevezik és megfelel az edényes virágtalanok nő-prothalliumának. Az előtelep felületi sejtjeiből fejlődnek az archegoniumok ; az archegoniummá alakuló sejt az edényes virágtalanokhoz hasonlóan, ha-