Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1903
27 egészen a lélek működéseiből magyarázzák. S így az első osztályba tartozók a geometriai-optikai csalódásokat javarészt érzéki vagy legföljebb észrevevési tévedéseknek tartják, míg azok, akik a lélek és a tapasztalat tényeiből magyarázzák e csalódásokat, jobbára az itélet működésein alapuló tévedésekhez sorozzák. E két főirány jellemző képviselői közül különösen megérdemlik érdeklődésünket Wundt pszichológus és Lipps müncheni egyetemi tanár, akik a sok elágazó véleménytől és magyarázattól függetlenül rendszeres tárgyalással foglalkoztak ezen kérdéssel s a mély gondolkodással kifejtett elméleteik alapján önnállóan iparkodtak megfejteni a geometriai-optikai csalódások változatos és érdekes fajait. S mivel mi is a tőlük ismertetett rendszer keretében mozogva fogunk foglalkozni ezen csalódások érdekesebb eseteivel, ugyanezért főbb vonásokban szükségesnek tartjuk kifejteni és megismertetni elméleteiket. Wundt 1) tisztán fiziológiai alapon az érzékszerv működéseiből iparkodik ezen csalódások helyes megfejtését nyújtani, Lipps ellenben függetlenül a látás érzékszervétől lelki működésekből magyarázza meg ezen tévedések keletkezését. Wundt a szemmozgásokkal kapcsolatos izommunka nagyságából törekszik a csalódások fokát megítélni, s épen azért ezeket legnagyobbrészt észrevevési tévedéseknek tartja s így határozza meg őket : „A .valóságban a geometriai-optikai csalódásoknál olyan tévedésekről van szó, amelyek a térbeli távolságok, irányok és irányeltérések felfogása alkalmával bármely tárgynál jelentkezhetnek.' ; 2) Lipps ellenben ezen csalódásoknál föllépő hibás szemléleteket tisztán és egyedül az itélet működéséből származó tévedéseknek tartja, s a következőképen nyilatkozik róluk művében : 3) „A geometriai-optikai csalódások az alak, a nagyság és az irány megítélésében jelentkező tévedések, amelyek csakis az egymáshoz és a látótér többi tárgyaihoz viszonyított mértani alakzatok és az ezeket alkotó elemek alakjának, nagyságviszonyainak, helyzetének és irányának tulajdonságaitól függnek és teljesen függetlenek a tárgyak színétől és megvilágítási erősségétől — már amennyiben ezek nem befolyásolják a tárgyak alakjának megítélését — s épen így függetlenek ezen csalódások a térben elterülő tárgyaknak tőlünk való távolságától is." Wundt a szem izomrendszerének és látóvonalának mozgásaiból iparkodik elméletét kifejteni és a gyakrabban jelentkező csalódásokat megmagyarázni. Szerinte ugyanis a szem a hozzácsatolt hat mozgató izom közvetítésével minden irány felé fordítható s így képes a tárgyak határoló vonalait gyors egymásutánban — folytonosan — körüljárni ; máskor meg egy adott ponttól kiindulva a lehető legrövidebb uton a másikhoz áthaladni. Ily módon megtanulja szemünk a különböző nagyságok és irányeltérések megítélését azon izommunka nagyságából, amelyet végeztünk szemlélés közben. A különböző izommegfesziWundt : Grundriss der Psychologie 1896. 145—9. a) W. Wundt: Die geometrisch-optischen Täuschungen 1898. 3) Th. Lipps : Raumästhetik und geometrisch-optischen Täuschugen 1897. 61—69.
