Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1902

7 A szem szerkezete és működése; berendezésének előnyei és hibái. A külső világ tárgyairól jövő fénybenyomások fölvételére szolgáló érzékszerv a szem. A látás tényeinek világos és helyes felfogása céljából főbb vonásokban előre kell bocsájtanunk egyes tudnivalókat a szemről, mert csak ezek ismeretével leszünk képesek ezen érzékszerv előnyeit és hibáit földeríteni s így a látás érzékszervében gyökeredző csalódások helyes magyarázatát adni. Kevés ember akad, ki nem ismerné a fényképező készülékeknél is fontos szerepet játszó „sötét kamra" szerkezetét, melyet műnyelven „camera obscura"-nak szoktak nevezni. A szem berendezését Descartes természettudós után a sötét kamra szerkezetével lehet megvilágítani. Ez utóbbinak lényeges alkotó részét képezi egy sötét falú szekrény, amelynek oldalnyílásában helyezkedik el a rézfoglalványba tett domború lencse s a lencsével szemben levő szekrény oldalfalát homályos üveglap zárja azon célból, hogy a lencse előtt jelentkező tárgyak valódi, fordított helyzetű és kicsinyitett képe e homályos üveglapra rajzolódjék. Amit a sötét kamra berendezésével megértettünk, ugyanezt találjuk fel lényegében a szemnél. A szemnél is a szemgolyó burkolatát alkotó sokféle hártyától eltekintve, legfontosabb rész a lencserendszer, amelyet a szemlencse, az előtte elterülő viznedv és a szemüregben elhelyezkedő átlátszó iivegnedv együttesen alkotnak. A szemlencse kristálytiszta, kettősen domború átlátszó test, amelynek előrésze laposabb, hátsófele pedig domborúbb. Számtalan finom rostból álló anyaga külön tokba van zárva s e rostok rétegzetesen helyezkednek el egymás mellett. A szem lencserendszerén át — melynek terjedelmét a lencse előtt mozgó szem bogara (pupilla) módosítja — jutnak megtörve a fénysugarak a szemüreg hátsó homorú felszínű ernyőjére, az ideghártyá-ra (recehártyá-ra), mely az agyból eredő s a rajta szétterülő ideghálózattól nyerte nevét. Itt keletkezik a látott tárgyak képe, épúgy mint a sötét kamra homályos üveglapján. Az ideghártyának azon helyét, amelyen át az agyból jövő idegek a szemüreg falához jutnak, vakfoltnak nevezzük, s ez a recehártyának teljesen érzéketlen része. A vakfolttól nem messze fekszik az ideghártyának érző idegekkel leggazdagabban fölvértezett helye, melyet sajátos sárgás szine után sárga folt-nak és a közepén elterülő kis mélyedést meg ídeghártyagödör-nek mondjuk ; itt keletkeznek azon tárgyak éles képei, amelyekre szemünket irányítjuk. A szemnek ezen irányítása a hozzácsatolt mozgató izmok segítségével történik, ezeknek munkájával válik képessé a térben való tájékozódásra, a tárgyak alakjának, nagyságának, távolságának és különféle helyzeteinek felfogására. Az ideghártya legnagyobb érzékenységét a pálcikaréteg — és csaprétegnek köszöni, amely réteg a sejtek egész halmazát tartalmazza s elnevezése ezen sejtek sajátszerű alakjához fűződik. - •