Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1899

38 a múlton, örvendetes buzgósággal karolta fel elhanyagolt nyelvének ügyét. De ez még nem minden, mert a szavak végre is csak szavak és az igazi buzgóság, a tettetés nélkül való lelkesedés csalhatatlan fokmérője mindig a tett marad. Ha ezt a szempontot sem hagyjuk figyelmen kívül, akkor is örvendetes eredményre jutunk. Slavniczai és Lukai Sándor István a magyar nyelv kimívelésére még 1815-ben 10,000 frt tőkét tett le; Pongrácz Terézia grófnő, Motesitzky János özvegye 1821-ben arra kötelezte magát, hogy a míg él, évenként 200 frt jutalmat ad két tanulónak, kiknek egyike a törvény-, a másika pedig az orvosi tudományból feladandó kérdést magyar nyelven legjobban megfejti. *) Széchenyi István grófról és társairól, kik nagylelkű adakozásaikkal a magyar tudós társaság megalapítását tették lehetővé, már szóltunk. A nemzetnek tehát egyelőre más kívánsága alig lehetett, mint az, hogy az uralkodó az eléje terjesztett javaslatokat szentesítse. A feliratra leérkezett királyi tagadó válasz azonban ismét meghiúsította a nemzet reményét, a mennyiben egyedül a tudós társaság megalapítására vonatkozó kérelmet hagyta helyben. A nyelvi ügyben tehát e hosszú országgyűlés nem nagy eredményt ért el, de nem szabad kicsinyelnünk a nyelvünk iránt tanúsított buzgalmat és az érdeklődést, a mely a nemzetre is átment és egy eredményesebb jövő zálogát képezte. A magyar nyelv ügye az 1830. országgyűlésen. A nemzetnek nem kellett sokáig várakoznia, hogy jogos követeléseit alkotmányos uton ismét az uralkodó elé terjeszsze, mert a király a politikai viszonyok nyomása alatt 1830. szept. 8-ára összehívta az ország rendeit. A magyar nyelv ügye az országgyűlési jegyzőkönyv révén már a harmadik ülésen szóba került. 2) Fentebb már láttuk, hogy 1790. óta a jegyzőkönyvnek magj^ar szövege volt az eredeti, de hiteles latin fordítást is készítettek róla, melyet kezdetben külön könyvben, később pedig a magyar szöveggel hasábosan nyomattak ki s a törvény ellenére sokan ezentúl ís a latin szöveget tekintették hitelesnek. Hogy ezt a visszásságot megszüntessék, azt indítványozták a rendek, hogy a latin fordítás ne a magyar eredetivel hasábosan, hanem külön kötetekben közöltessék. Székhelyi Majláth György elnök még nem tartja nélkülözhetőnek a latin fordítást, pedig az indítvány elfogadása egyértelmű a latin szöveg meg1) Acta Comitialia R. Hung. 1825/27. Nr. 50. 2) Magyarország közgyűlésének jegyzőkönyve 1830 3. ülés.