Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1899

33 A magyar nyelv ügyének tárgyalása tehát az 1825. országgyűlésen igen kedvező jelek közt indult meg s a nemes gróf tettének lelkesítő hatása meg is látszott a tárgyalás egész folyamán. A magyar nyelv sérelmeit a rendek a következőkben terjesztik elő : a helytartótanács az 1805. 4. t. cz. rendelése ellenére a hozzá magyarul író vármegyéknek nem felel magyarul, sőt némely kir. várost (pl. Sz.-Györgyöt) arra kötelezett, hogy jegyzőkönyveit németül írja ; sok magyarul nem tudó lelkész van magyar helyeken ; a katonaság vezénylő nyelve német, a mi a nemzet önállóságával és függetlenségével ellenkezik ; a magyar kir. udvari kamarából pedig leginkább van száműzve a magyar nyelv, mert legtöbb olyan tisztviselője van, kik nem bírják a nemzeti nyelvet. A horvát követek most is, mint mindig, valahányszor a magyar nyelv érdekéről volt szó, tiltakoztak az ellen, hogy nyelvünket Horvátországban is hivatalos nyelvvé tegyék s azért a feliratnak ily értelemben való módosítását kérték. ') A horvát követek fellépése nem csak megütközést, hanem ingerültség keltett a rendek között. Abauj-, Borsod-, Gömör-, Pest-, Pozsony-, Sopron-, Szabolcs-, Szatmár-, Szepes- és Trencsén megyék követei heves beszédekben keltek ki ellenük, a kik eddig csak hitegették a magyarokat. A horvátok ugyanis már 1790-ben és 1811-ben megígérték, hogy a magyarnyelvet tanítgatni fogják iskoláikban s jóllehet Ígéretüket nem váltották be, de úgy tüntették fel a dolgot, mintha csak egy bizonyos ideig akarták volna elodázni, most azonban kitűnt, hogy nyelvünket teljesen mellőzni akarják. A horvátok ellenállása annál inkább bántotta a rendeket, mert távol állottak holmi Józsefféle erőltetés szándékától s megelégedtek volna vele, ha csak némi igyekezetet is láttak volna náluk, hogy nyelvünk elsajátításával is szorosabban akarnak kapcsolódni a magyar nemzethez, melynek jogaival és szabadságaival élnek s ezután is élni akarnak. Látván a horvát követ, hogy beszéde mily nagy visszatetszést szült, szavai értelmének enyhítésére kijelentette, hogy a rendek rosszul értették őt, mert nekik nincs szándékukban a magyar nyelv terjesztését náluk akadályozni, hanem csak azért ellenzik a rendek kívánságát, mert municipalis statutumaik 1715. évi 120. t. czikke nekik e tekintetben szabad rendelkezést ad. Vele szemben Szabolcsmegye követe, Európa többi országára hivatkozva, kimutatta, hogy e tekintetben Magyarországnak a kapcsolt részekkel szemben szabad rendelkezési joga van. Nagy Pál sopronmegyei követ még ezt tette hozzá: „A magyarok nem azt akarják, hogy a horvát nyelv eltöröltessék, hanem csak azt, hogy úgy éljenek ezentúl a magyar nyelvvel a közügyekben, mint eddig a deákkal." A botránykő a horvát követek szemében a feliratnak ezen kitétele volt : „. . . ut cum progrcssu temporis et culturae in administratione publica tandem universalis eiusdem (t. i. linguae Hung.) usus fiat", s a következő szavakat kívánták közbe szúratni - „intra recinctum regni Hungáriáé". Diarium Com. Regni Hung. 1825/27- 205. 3