Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1899

19 csak azt kívánták, hogy a kinyomtatandó naplóba ne vegyék bele a két ház között folyt vitákat, hanem csak az indítványt és a végső döntést. A rendek ezt sem fogadták el. Ekkor az alsó és felső házból választandó vegyes bizottság alakítását hozták javaslatba, a mely a naplóban közlendőket átvizsgálja és megrostálja. De a követek átláttak a főrendek tervén és méltatlankodva utasították vissza ezt a javaslatot is. A napló ügye végre is akként dölt el, hogy magyar és latin nyelven fogják szerkeszteni és bele veszik mindazt, a mit tárgyaltak és a hogyan tárgyalták ; nemkülönben a napló kinyomatását is elhatározták. Az elmondottakból láthatjuk, hogy az alsó ház nagyon komolyan és határozottan foglalt állást az eddig elhanyagolt magyar nyelv ügye mellett; de sajnos, a király a szentesítés végett eléje terjesztett törvényjavaslatokat nem hagyta jóvá, csupán azt a biztosítást adta, hogy idegen nyelvet nem fog behozni s megengedte, hogy a középiskolákban, az akadémiákon és az egyetemen a magyar irályt külön tanár tanítsa. A rendek azon kívánságát, hogy a kormányszékek magyarul tárgyaljanak és az oda küldendő relatiok is magyarul szerkesztessenek, szintén nem teljesítette a király, sőt törvénybe iktattatta, hogy a kormányszékek latinul tárgyalják ügyeiket. 2) Mikor a rendek a királyi leiratból értesültek, hogy ő felsége a magyar nyelvre vonatkozó kérelmeik nagy részét megtagadta, nem várt megnyugvással köszönik meg a királynak a magyar nyelv iránt tanúsított jóakaratát és a szentesített törvények végrehajtását kérik. 3) A magyar nemzetnek egyik jellemző vonása, a szalmatűzszerű fellobbanás, ezúttal is nagyon szembetűnően nyilvánult. Mihelyt nemesi jogait biztosítva látta, lelkesedése mindjárt alább szállott. II. József halála után ruházatában is kifejezést ákart adni megsértett nemzeti érzületének, sőt törvénynyel akarta mindkét nemű nemeseket a nemzeti ruha viselésére kötelezni. De ez a törvényjavaslat sem nyerte meg a szentesítést, „mert — ugy mond a királyi leírat — a főbbek példáját úgy is követni fogják és különben is a nemzet méltósága közmeggyőződés szerint sokkal inkább függ a polgárok erényétől és az üdvös állami intézményektől, mint az ő sajátos ruhájától." 4) Ez a lelkesedés sem tartott sokáig; az atillát nem sokára ismét kaput váltotta fel. Hallgassuk meg egyébiránt az egykorú Keresztesit és abból ítéljük meg nemzetünk akkori viselkedését: „Igaz mondás — írja ő — omne nimium nocet ; ettől lehet tartani a mi hazánknak is, mely mindenben a nimiumot követi. Eddig szégyenlett a magyar németül nem beszélni, most pedig magát azon nemzetet gyűlöli, melynek nyelvén beszéle. Ezelőtt kevés Acta Com. Regni Hung. 1790/91. Nr. XXIV. 2) U. o. Nr. XXVI. 3) U. o. Nr. XXX. *) U. o. Nr. XXXI. 487. 1. 2*