Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1899

13 a nemzet között ; de azért ez utóbbi a közéletben hű maradt anyanyelvéhez, nemzeti szokásai s erkölcseihez a 18. sz. második negyedéig. *) III. Károly uralkodásának végső éveiben már mutatkoznak itt-ott főuraink németesedésének jelei, de ennek megvalósítása Mária Teréziára várt, ki női fortélylyal s az asszony simaságával munkált terve kivitelén. Ő testestül lelkestül német nő volt, a ki ép oly rossz szemmel nézte a franczia felvilágosodást, mint a hogy óhajtotta a magyar nemzet elnémetesedését és egyúttal művelődését. Történetiróink nagy többsége, ugy az egykorúak, mint későbbiek azon véleményben vannak, hogy Mária Teréziának nemzetiségünk megsemmisítése, országunknak az örökös tartományokba való beolvasztása volt czélja. Ujabban azonban különösen Mária Terézia jeles monografusa és utána többen a nagynevű királynét a germanizálás vádja alól teljesen felmentik. 2) Nézetem szerint itt is középen az igazság. Mária Terézia németesítő törekvését, eljárását a történeti tények kétségen kivül helyezik ; de nem házának hagyományos központosító törekvése volt az, nem nemzetünk megsemmisítése volt ezzel czélja, hanem hogy nemzetünket, melynek oly sokat köszönhetett s melynek a dinasztiához való hűségét, államfentartó erejét ismerte, kiemelje elzárkózottságából, összeköttetésbe hozza a műveltebb nyugattal s így a kultura áldásaiban részesítse. Igaz ugyan, hogy ez a törekvése nemzetünkre könnyen végzetessé válhatott volna s reánk nézve végeredményben egyre megy, bárhogyan fogjuk is fel németesítő czélját, de ez a nemes lelkű királyné megítélésére nézve nem közönbös dolog. Főuraink ez ideig az udvartól távol tartották magokat. Tanulmányaik befejeztével magyar hölgygyei karjukon tértek meg ősi fészkükbe s kiskirály módjára gyakorolták ősi jogaikat s e mellett a mag}'ar nyelvnek, a nemzeti erkölcsöknek és szokásoknak is hű fentartói voltak. Jól tudta azt Mária Terézia, hogy, ha bármii}' nemes czélból is németesítő törekvéseivel nyíltan fellép, munkája csak Sysiphusi fáradság marad. Ismervén a magyar hiúságát és büszkeségét, mézes madzaggal kezdte magához édesgetni s azért nem csak az udvari, hanem az eddig teljesen hozzáférhetlen katonai magas rangok is megnyíltak főuraink előtt. A királyné nem is tévedett számításában ; a kitüntetett főurak elhagyva ősi lakóhelyüket, az udvar köré csoportosultak, Bécsben telepedtek le. A kir. udvar fénye csakhamar felejteté velük magyarországi otthonukat, a franczia-német műveltség átalakítá régi szokásaikat, az udvarnál divatos nyelv pedig nemzeti nyelvük megváltoztatására kényszeríté őket. Hogy az eredményt még jobban biztosítsa, házasság közvetítővé lett, szorgosan ügyelvén arra, hogy a magyar főuraknak német hölgy jusson és viszont. Hogy mily hatásos eszköz volt ez, hogy hány család lett így né!) Berkeszi István : Rendi országgyűléseink magyarsága. Temesvár, 1898. 2) Marczali H. : Magyarország II. József korában és Mária Terézia (Tört. Életrajzok )