Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1898

nádszálak vagyunk, melyeket a politikának legkisebb szelei kitekerhetnek : szóval, a nyelv lelke a nemzetnek. *) Ezt a nyelvet törekedett most mindenki tehetsége szerint védeni, fejleszteni, terjeszteni. A példátlan buzgólkodás támasztotta zavarban eleinte egység nélkül haladt a magyar nyelv és vele együtt a magyar irodalom új életre ébresztésének munkája. A mintegy varázsütésre fellépett számos író guerillaharczosokként több csapatra oszolva munkálták a nemzeti irodalom talaját, kiki tehetsége, legjobb belátása és honfiúi szive sugallása szerint. E lázas — ha szabad így mondanunk — kapkodásnak meg volt a maga haszna ; mert így a magyar nyelv többféle befolyáson menve keresztül, annál jobban megbővítve, megnemesítve került elő, úgy hogy egy-két évtized alatt az eddig szegény, sőt a közönséges, a mindennapi életben előforduló szavak nélkül is szűkölködő magyar nyelv alkalmassá lett a legműveltebb nyugoteurópai irodalmak termékeinek átültetésére. A tömegesen képzett új szavak lassanként magyar polgárjogot nyertek, úgy hogy nyelvünk — a mi páratlan jelenség — majdnem kivétel nélkül csak magyar szavakból állt. A mozgalom tehát, mely mint említettük, irodalmunk újjászületését eredményezte, egyszerre több irányban indult meg, melyek a következők :

2) először lépett fel 1772., Bessenyei Györgygyei az élén, az u. n. francziások iskolája ; valamivel későbben szállt síkra a deákos irány, melynek fő képviselői : Virág Benedek a „magyar Horácz", és az irány legkiválóbb képviselője : Berzsenyi Dániel. A harmadik volt a magyarosak iránya Dugonicscsal, Gvadányival s Pálóczi Horváth Ádámmal. A negyedik a válogatók vagy egyeztetők iskolája, melynek legtehetségesebb tagjai voltak Verseghy és Bacsányi. Végre az ötödik és utolsó iránynak képviselője Kazinczy Ferencz és köre ; s ez az ú. n. németes, jobban mondva német-görög irány, mely főleg a Goethe befolyása alatt működött. Az itt felsorolt különböző iskolák körülbelül 1772—1820-ig virágoztak, tehát kerek számmal mondva Kisfaludy Sáudor születésétől (szül. 1772. megh. 1844.) ötven éves koráig, úgy hogy férfikorának java része ép ez időre esik. Kérdés most már, hogy ez iskolák melyikéhez tartozott Kisfaludy Sándor? Mindjárt itt kimondjuk, hogy szorosan véve egyikhez sem. De ép ily bátran állíthatjuk azt is, hogy kisebb-nagyobb mértékben valamennyi irány befolyása alatt állott. Maga említi meg mindazon külföldi és hazai írókat, kiket tanulmányozott és a kik ennélfogva nem is maradtak rá hatás nélkül. 3) Találunk köztük minden iránybeli írókat. A francziák közül legtöbbször 1) Himfy szerelmei Előszavában 11. lap. K. S. Minden munkái, egy kötetben. Heckenast, 1848. 2) V. ö. Beöthy Zs. A magyar irodalom története. Képes díszmunka két kötetbea. 1896. II. kötet, 3. s köv. 11. — Kisfaludy Sándor, u. o. 212—229. 11. 3) L. Boldog. Sz. VI. Ének. a fönt eml. kiadásban a 179. 1. és Rényi R. Petrarca és Kisf. S, Aigner L. Budap. 1880. 31. s köv. lapjait; még különböző műveiben szétszórva is találhatni többet.