Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1898

58 mindenki szerette. Köztük növekedett föl, mert atyja 1852-től fogva itt tanítóskodott, ismerte is a falu apraját-nagyját. Ha sétálás közben valakivel találkozott, szívesen szóba eredt vele, kikérdezte minden aját-baját, jó tanácsot adott, sőt ha valamelyik betegségről panaszkodott, orvosságot is rendelt neki. Nagy kedvvel foglalkozott a gazdasággal, kertészkedett, de különösen szerette szőllejét, melynek felújítása sok gondjába és költségébe került. Néhány héttel halála előtt még nagy örömmel beszélte, hogy most már teremni fog, lehet víg szüretet tartani. Sajnos, nem érte meg ! Szabó valódi typusa volt a magyar benczésnek. Hogy mily büszke volt magyarságára és benczés voltára, kitűnik egyik leveléből, melyben azt írja : „Büszke vagyok magyar létemre, de leginkább arra, hogy oly szerzetnek lehetek tagja, mely Rónait magáénak vallhatja." Lelkes és példás életű pap, testestül-lelkestül az iskola embere volt. Felfogta állásának magasztos voltát és iparkodott is neki megfelelni. Minden vallásos eszméért és intézményért lelkesedett és mindig megtudta találni a módot, melyen e lelkesedést embertársai szívébe is belecsepegtethette. Hogy áhitatos lelke az Isten dicsőségét minél inkább emelje, faluja templomát szép egyházi ruhákkal ajándékozta meg s győri tanár korában deákjait szebbnél szebb egyházi énekre tanította. Tanítását a vallás szelleme hatotta át ; a görög és római írók munkáiból is szemes figyelemmel kitudta választani azt, a mi az ifjúság vallás-erkölcsi érzületét emeli és megszilárdítja. Ebben a szerzetes tanárvilág hag\'0mányaihoz ragaszk<*iott, mely a pogány eszmevilágban is megtalálja az „anima naturaliter christiana" nyomait, a melyek a szentírásból vett párhuzamos példákkal és idézetekkel fűszerezve, magasabb szinvonalra emelik a profán irók eszmekörét. A tanításban követett eljárásmódja egészen megfelel az Utasítások követelésének. Nem száraz grammatizálással töltötte az időt, hanem azon volt, hogy tanítványai a tárgyalt klasszikus írót teljes mértékben megismerjék, világosan lássák a kezükbe adott mű szerkezetét, a görög és római nép kedélyvilágát, szokásait, szóval külső és belső állapotát. Midőn mások csupán a grammatizálásban találták a klasszikusok tanításának egyedül üdvözítő módját, ő már híve volt a régiségtani iránynak, bevitte az iskolába a mythologiát és irodalomtörténetet is. Hogy tanítványai munkáját e téren megkönnyítse, mindent írásban adott rendelkezésükre. Nagy súlyt helyezett a szemléltetésre is, s ebben kiváló illusztrált művek szolgáltak kezére. Tanítványainak nemcsak oktatója, hanem atyja is volt. Még a legzárkózottabbaknak nyelve is megoldódott, ha szóba ereszkedett velük. Ismerte mindegyiknek egyéni sajátságait, születési helyét, családi körülményeit. Szép nyári délutánokon maga köré gyűjtötte őket és bejárták Esztergom regényes vidékét. Ha valamelyik hanyag volt, magához hívta s atyai jóindulattal feddette meg; ha nem használt, írt a szülőknek, hogy ők is buzdítsák szorgalomra a gyermeket.