Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1897
6 1. Ezen 60 írtból álló ösztöndíj örökre az esztergomi gymnasiumhoz, melynek részére az alapító szánta, legyen kötve, hogy azt csak is az említett gymnasiumba járó tanulók kérhessék és azok is csak addig húzhassák, míg ugyanazon gymnasiumba járnak. 2. Ezen ösztöndíj adományozása — ha az esztergomi érseki szék be van töltve, az esztergomi érseket, ha széküresedés áll be, az esztergomi káptalani helynüköt illeti meg. 3. Ugyancsak ezen ösztöndíj az alapító kifejezett szándékának megfelelőleg első sorban olyan ifjaknak adományozandó, kik Helemba területéről valók és az esztergomi gymnasiumba járnak; ha ilyenek nincsenek, olyanoknak adassék, kik az esztergomi főkáptalan akármelyik birtokáról az említett gymnasium iskoláiba lépnek, és ha ilyenek sem találkoznak, bármely szegény és érdemes, az esztergomi g\ rmnasiumba járó tanulóknak adományoztassék. 4. Minthogy az alapító ezen ösztöndíjat határozottan csak is olyanok számára rendelte, kik azt a tanulásban való előmenetel és jó magaviselettel meg fogják érdemelni: ezen ösztöndíj egyátalán senkimásnak, hanem csak is oly ifjúnak adományozható, a ki az előbbi pontban felhozott három kelléken kívül a tanulásban jeles vagy legalább elsőrendű jegyet kap és a viseletből is jó; az ilyen ösztöndíjas, mihelyt a félévi vizsgán akár a tanulásból, akár a viseletből elégtelen (II. rend.) jegyet kap, az ösztöndíjat veszítse el ; ezen ügyben a megfosztás ép úgy mint maga az adományozás, ha az érseki szék be van töltve, az esztergomi érseket és — széküresedés esetében a káptalani helynököt illesse. Az elősoroltakból kitűnik, hogy az ösztöndíj adományozásának joga — megtartva az előírt feltételeket — az érseket illeti, s ezt, a mióta az érseki megye élén állok, nem gyakoroltam Esztergom, 1885. július 30. János, bibornok, érsek. III. A Sissay Dávid-féle alapítvány. Ezen 2000 pengő frtos alapítványt Sissay Dávidnak özvegye szül. Morvay Franciska tette 1837. márcz. 28-án kelt végrendeletével, melynek eredetije az esztergomi káptalan-, hiteles másolata pedig Esztergommegye pénztárnoki levéltárában őriztetik. „Alább írt ezennel vallom és bizonyítom : hogy miután boldogult szeretett férjem Sissay Dávid halálával Sissay nemzetség fiúi ágba kihalt, részemről ezen nemzetségnek, — melynek némely tagjai eme nemes esztergomi megyének előkelő hivatalaival szerencséltettek, — emlékezetét fentartani kívánván, oda határoztam légyen magamat : hogy egy az itteni királyi gymnasiumban tanuló ifjji részére iskolai pénzbeli segedelmet (stipendiumot) alapítsak, mely is Sissay Dávid alapítványa ezímet viselje. E végett valamint végső intézetemben már meghagytam, hogy e czélra 2000 forintok halálom után maradandó vagyon ómból ezüst pénzben kiszabatván, szolgáljanak, úgy ezen elhatározott akaratomat és szándékomat ezennel is nyilatkoztatván, rendelem : hogy az érintett tőkepénznek esztendei kamatja, mint iskolai segedelem, egy ezen megyében szegényebb sorsú nemes szülőktől származó és az itteni királyi gymnasiumban szorgalmasan tanuló, és magát jól viselő ifjúnak adasson, és pedig az első deák iskolától kezdve bezárólag a hatodik iskoláig, és így hat folyvást következő esztendőkre,
