Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1896

68 teljes élelmezést. Mintegy novicziatusa ez a világi papságnak, mert e szegény tanulók a negyedik év végén rendesen felküzdik magukat az egyházmegye növendékpapjai közé. Bizonyára voltak és vannak sokan, kik a jó Isten gazdag adományait bő kézzel és jó szívvel juttatják a szegén\ r tanulóknak, csak nem akarják, hogy a világ előtt tudva legyen, a mit az Ég úgy sem feled. A régi időkben a század elején és derekán majd minden papi ház -— különösen kanonoki — egy-egy menedékhelye volt a szegény tanulóknak. A min nem is csodálkozom. Hisz ők tudták, hogy az alamizsna megnyitja az eget, valamint azt is, hogy a ki a földi javakhoz tapad, nehéz annak bemenni a mennyek országába. A mint látjuk, nem hiányoztak a múltban nemeslelkű férfiak, kik a te­hetséges, szegénysorsú ifjaknak alkalmat nyújtottak a kiképeztetésre s az ő fölöslegökből sok derék munkás került a közélet tág mezejére. De úgy az élelmezés, valamint a stipendiumok — s ez utóbbiak különösen azon feltéte­lek miatt, melyekhez az alapítók a legtöbbször az ösztöndíj élvezetét kötötték — sokkal szűkebb mederben mozogtak, hogy sem teljesen meg tudták volna gyógyítani a betegséget, mely a szegénység alakjában napról-napra nagyobb mértékben nyilatkozik. A hol a szükség oly nagy, hogy egyesek áldozatkészsége nem elegendő annak orvoslására, ott indokolt, hogy mindenki összefogva, tehetségéhez ké­pest meghozza az áldozatot. Az egyesületi életben rejlő erőt tartották szem előtt ama buzgó férfiak, kik már jó korán észrevették e bajt s megadták az eszmét a tanulók szegénységének enyhítésére. Ily nemes eszme vezette a mi megboldogult főapátunkat, a nagynevű dr. Kruesz Krizosztomot, midőn 1867/8­ban tett látogatása alkalmával 100 frt ért. földtehermentesítési kötvényt adott az intézetnek a szegény és jó erkölcsű, szorgalmas tanulókat segélyező egye­sület czéljára. Ez a 100 frt az a mag, melyből a hatalmas és dúsan termő fa : a mai segélyző egyesület kihajtott. A mag jó földbe esett, a talaj termé­keny volt s a kertészek, kikre a kis ültetvényt bízta, megfeleltek a beléjök he­lyezett várakozásnak. Az eszmének buzgó apostola volt az intézet igazgatója, Ferenczy Ja­kab. Ő maga ugyanazon évben, midőn -a királyi kegy Ferencz József-renddel díszítette fel, öt Iffanynyal járult a főapát kegyes adományához. Példáját kö­vette Havasi Imre ügyvéd s e czélra egy aranyat adott. Ferenczy érdeme, hogy megtalálta az alkalmas módot, a melylyel az eszme a felszínen maradt. Évről-évre az Értesítő lapjain kimutatja az egye­sület gyarapítását. A közönség megértette. Megindult az adakozás. Az adako­zók soraiban ott látjuk elsősorban azt az intézetet, a mely mindenütt elöljár, a hol nemes ügy pártolásáról van szó: az Esztergomi takarékpénztárt. 1868/9­ben 100 frtot szavaz meg az egyletnek; azután évről-évre 50 frtot. Ferenczy igazgató, a felejthetetlen István bácsi, Somogyi Károly, a főgymn. tanári kara, a főgymnasiumi ifjúság több ízben is adakoztak úgy, hogy csakhamar elér-

Next

/
Thumbnails
Contents