Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1896
53 1838. év júl. 8-án, mikor Koritschnyák barátjának mutogatta szép szőllőjét, megcsúszott s agyrázkódtatást szenvedett. Néhány nap alatt kiszenvedett a nemes emberbarát. Életéből egy sajnos eseményt is felkeli említenünk. Az 1832/6. ország gyűlés elején mint a váradi káptalan követe szerepelt. Az országgyűlésen épen a vallásváltoztatásról volt szó. A vallási viták mindig élesek szoktak lenni, így volt akkor is. 1833. febr. 21-én tartott ülésen Beöthy Ödön, a híres bihari követ, beszédében egy történetet hozott fel. Tágén nyomban felkelt és „kereken tagadá" a történet igaz voltát. A rendek felháborodtak ünnepelt követtársuk megsértésén. Többen akartak szólani, de a személynök berekeszté az ülést. Másnap elementáris erővel tört ki a vihar. Tagen ellen actiót kértek ; a kir. ügyigazgató perbe fogta. A hevesebb vérűek még ezzej sem elégedtek meg, hanem Majthényi László barsi követ felszólalására, Tágent kintasíttották. Mikor a kedélyek lecsillapultak, akkor vették észre, hogy nagyon hibáztak. Próbálták a baklövést reparálni, de Tagen eltávozott a diétáról. 1) A méltatlan meghurczoltatást, melyet az előbbi országgyűlések példájára nyilt ülésen való megkövetéssel jóvá lehetett volna tenni, a mit a nádor is óhajtott, a király úgy tett jóvá, hogy az actio alól felmentette s később drivesti cz. püspökké nevezte ki. Arczképét Paczka megfestette s intézetünk dísztermét ékesíti. Évenként születése évfordulóján requiemet tart az intézet a nagynevű alapítóért. Végrendeletének végrehajtója 1839. márcz. 19-én a hagyományozott 6000 p. frtot megküldte Esztergom városának, a mely alapítványi pénztárában kezeli. A város a kezelésért a jövedelem Ve részét kapja. A kezelés jól meg volt fizetve, de sajnos, a kezelésről nem mondhatni ugyanazt. Az alapító szándéka szerint a 6000 frt jövedelmét négy részre osztva, három testvére és negyedik testvérének két gyermeke élvezi. Ezeknek elhalta után leszármazottjaik élvezik a harmadik nemzedékig bezárólag. Csak azután száll a gymnasiumra az alapítvány, még pedig úgy, hogy az igazgató és tanári kar adományozzák hat tanulónak egyenként 63 frtjával. Az elsőbbség — a jóváhagyott „Alapítványi okirat" szerint — eg3 réb feltételek egyenlősége esetén az alapító vérrokonaít, ilyenek nem létében Esztergom sz. kir. városi származásúakat illeti meg. A végrendeletben csak hat szegény esztergomi tanulóról van szó. A város ezen kikötése méltányos és helyes. Csak azt csodálom, hogy nem volt oly méltányos a kezelési díj megállapításában, mikor szegény tanulókról van szó. A vall. és közokt. minister is nagynak találta a kezelési díjat. A városi kezelés pongyolasága — hogy adós ne maradjak a megokolással — kiváltképen abban állt, hogy ilyen leszármazással egybekötött alapítványnál a legújabb időig nem volt hiteles családfa. Csak akkor készített sok ministeri leírat után, mikor a gymn. igazgató mint érdekelt fél a minisHorváth M. Huszonöt év Magyarország történetéből. I. k. 315—239, 1,
