Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1896

157 különféle szaktudomány körébe vágó pályatételek kitűzésével az önképzést helyes mederbe terelni ; ezt a szokást gyakorolta az önképzőkör megszüntetése után is. Évenként több pályadíjat tűzött ki úgy a tanári kar, valamint egyes tanárok külön is a tudományok különböző ágaiból. E mellett az írók és művészek pályadíját is e czél szolgálatába szegődtette. Nem zárkózott el a tanári kar attól sem, hogy az ifjúság kísérletet tegyen a költészet gyakorlásában. Több ízben tűzött ki pályázatot költeményekre. De mégis kiválóan az ifjúság tudományos képzését, ismereteinek gyarapítását tartotta szem előtt. Természetszerűleg az irodalom és történet tartotta meg a hegemóniát továbbra is ; de gyakran akadt a philologia, physika és mathematika köréből is pályatétel. Kezdetben lassan ment a dolog, kevés volt a jutalom ; de évről-évre növekedett, úgy, hogy az utóbbi években megtörtént, hogy 15 pályatételt is tűzhetett ki a tanári kar, mert a közönség köréből többen járultak és pedig több ízben a jutalmak kitűzéséhez. Tagadhatatlan azonban, hogy maga a tanári kar legtöbbet tett e téren. A pályamunkák bírálatát a tanárok végezték s a díjakat 1893/4-ig a július 8-án tartott iskolai ünnepélyen osztották ki. 1894/5-től kezdve az év végén, a záróünnepélyen osztja ki az igazgató a jutalmakat. Különösen szép eredményt tud e tekintetben intézetünk az emlékezetes 1895/6. millenniumi évből felmutatni, a mikor valóságos aranyeső áradt diákjainkra. Sujánszky Antal, nagyprépost, Kruplanicz Kálmán főispán, Maszlaghy Ferencz és Hetyev Samu kanonok, Bodiz László főbíró, Burián János és a tanári kar több tagja tette ezen örökké emlékezetes évet az ifjúság előtt felejthetetlenné. A pályaművek legtöbbször igen szép eredménynyel jártak. Voltak oly dolgozatok, hogy érdemes lett volna azokat kinyomatni ; különösen áll ez a kaszinói öt aranyból álló pályázatra. Azon igen tisztelt kaszinó tagok, kik a bíráló bizottságban részt vettek, nem egyszer aranyokkal tetézték a fáradságot, hogy a jutalomban nem részesült, de dicséretes eredményt feltüntető dolgozatok szerzőit kárpótolják. Akadtak néha compilatorok is, de ezeknek a szigorú kritika lassanként elvette kedvöket, mert a tanári kar a legszigorúbb megbélyegzésben részesítette a csempészeket. Jellemző különben az is eredmény szempontjából, hogy ritkán fordul elő eset, hogy a nagy szám mellett is, csak egy pályázat volna egy-egy tételre. Volt rá eset, hogy egy tanuló 4—5 pályadíjat is elvitt, de nem azért, mintha maga pályázott volna, hanem mert sikerült a többiek kezéből kiragadni a pálmát. Az önképzés egy másik módja az a gond, melylyel a magyar nyelv és irodalom tanárai az ifjúság olvasmányát vezetik. Az ifjak olvasmányaikról kivonatokat készítenek, jegyzeteket csinálnak,