Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1895

29 mind megannyi jutalom és ösztönzés a gyermek buzdítására. Sajnos azonban, hogy részint a szülők túlságos szeretete és engedékenysége, részint a gyermekek kívánságának szolgailag pontos kielégítése, igen sokszor megakadályozzák, hogy e szükségletek jutalmul és ösztönzésül szolgáljanak a gyermeknek. A jutalmazás leginkább a tanárok kezében van, csak tudják azt helyesen használni. Ilyen jutalmak, hogy játszótéren csak azok jelenhessenek meg, kik jo viseletűek és szorgalmasak ; hogy decurio — a ki rosszabb tanulókat kikérdez — csak jó tanuló lehet ; e hivatal igazságos kiosztása tehát szintén jutalomszámba megy; a rendkívüli tárgyak látogatása; szinte sajátságos, a mit ezek után említ, hogy t. i. a kik kitűnnek szorgalmuk és viseletük által, azokat úgy is lehet jutalmazni, hogy mikor ünnepélyek alkalmával az ifjúság a templomba vonul, a tanárok után mennek s így okvetlen magukra vonják a közönség figyelmét ; azok, kik élénkségök miatt decuriok nem lehetnek, a templomban legalább külön helyen álljanak. Mindeme jutalmak a tanár kezéből nyerhetők. Voltak azonban olyan jutalmak is, melyekben csak az igazgató részesíthette az ifjakat. Ilyen az alsóbb osztályból a felsőbb osztályba való ünnepélyes áttétel. Nemcsak a jó viseletű, de a jól tanuló ifjakat is, kik könnyelműség miatt decuriok nem leheltek, feleresztette, de csak azon kijelentéssel, ha nem jól viselik magukat, visszautasítják őket az alsó osztályba. Az ilyen feleresztés ugyancsak ez okból bizonyos ünnepélyességgel történt. Vendégek jelenlétében adta át az igazgató a tanulókat azon tanárnak, ki a következő évben fogja tanítani. Nem utolsó jutalmazási eszköz volt a recreatio adás ! A szegény tanulók segélyezése. A legnagyobb jutalom volt, ha valaki a kerületi főigazgatótól könyvet kapott. A kik a vizsgákon legjobban kitűntették magukat osztályonkint egy-egy értékes könyvet kaptak, melybe maga a főigazgató jegyezte be az alkalmat, melyből a tanúló a könyvet kapta. Bármily hathatós eszköz is az ifjúság jó viseletének és szorgalmának fokozására a jutalmazás : nem tagadható, hogy mindenkor akadtak és akadnak tanúlók, a kik viseletük és szorgalomhiány miatt kényszerítik a tanári testületet, hogy a másik fegyelmezési eszközt — a büntetést gyakorolja. A büntetés józan tanár kezében és helyesen alkalmazva, hathatós fegyelmi eszköz ; de nagyon is cum grano salis használandó, mert szerfelett, embertelen módon, vagy épen igazságtalanul használva, igen megboszulja magát, s épen ellenkezőt érünk el vele — nem megnyerjük, hanem elkeserítjük a tanúlót és elidegenítjük, s a helyett, hogy szeretettel vonzódnék a tanárhoz, gyűlölettel eltelve bakót lát benne. A büntetésnél első és legfőbb elv: ne boszú vezérelje a tanárt, hanem az ifjúság megjavítása. A tanár nem poroszló, hanem atya. A tanárnak épen nem válik dicséretére, ha a fiúk jajjai töltik be az iskolát.