Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1895

27 E törvények mindazt magokban foglalják, a mi az ifjúságnak ártalmas, testi-lelki épségére káros és veszedelmes. Azon dolgok, melyeket a törvények és rendelet egyaránt hangsúlyoznak, az egyes tanári értekezleteknek is kiváló tárgyát képezték s az ifjúság akkori botlásainak módját tükrözik vissza. A budai tankerület buzgó főigazgatója még arra is kiterjesztette figyelmét, hogy az ifjúság hazai divat szerint öltözködjék. 1780. jul. 11. elrendelte, hogy az ifjúság magyar ruhát viseljen, hogy a mesterlegényektől meg lehessen őket különböztetni. Tartózkodjék az ifjúság az u. n. kaputviseléstől, mely épenséggel nem honi. Hadd viselje azt a német I Lehet, sőt valószínű, hogy a hazafias érzelmeken kívül más okok is szóltak a mellett, hogy az ifjúság öltözete különböző legyen a mesterlegényekétől. A szünidők oly módon voltak megszabva, hogy alkalma sem igen volt a tanulónak azokon haza távozni a vidékre. Nem is volt az megengedve, hogy a tanulót — hacsak rövid időre is — ki ne hozza a sodrából. Idő folytán, úgy látszik, az igazgató engedékenysége következtében divatba jött úgy, hogy 1786-ban ezt egy rendelet szigorúan el is tiltá. Később újra megengedték helylyel-közzel ; azonban csak az igazgató adhatta az engedélyt. A környékre, különösen Párkányba elrándultak a deákok, úgy látszik azért, hogy a tanárok figyelő tekintete alól kivonják magokat, a miért aztán a „Kakad

w-ba (igy nevezték Párkányt) való járás is eltiltatott. Némely tanulók, különösen a felsőbb osztálybeliek, nem vártak be az év végét, hanem előbb távoztak. Ez a baj is úgy elharapódzott, hogy 1780. nov. 6 il<án az a szigorú rendelet kelt, melyet az igazgató a törvényolvasáskor is felhozott, hogy az olyanokat, kik vizsga előtt távoznak, az akadémiákba nem veszik fel. Közben-közben megtörtént, hogy a helytartótanács szükségesnek látott oly dolgokat újólag eltiltani, melyek már a Ratioban benvoltak : fegyverviselés, színház, szivarzás stb. Nem is lett volna tanácsos a fegyverhordást megengedni, mert igen sűrűn fordultak elő utczai verekedések mesterlegényekkel, könnyen kárt tehettek volna egymásban. Állandó panaszt képezett az ifjűság adósságcsinálása. A gazdák, mesteremberek szivesen adtak kölcsönt az ifjuraknak, hogy az egyik is, másik is biztosítsa a keresletet. Persze az is megesett, hogy az ilyen adósságba merült diák, a ki nem is igen szokott épen a javából való lenni, egesz csendesen válét mondott a múzsáknak. Ilyenkor a szegény igazgató nyakára jártak s úgy látszik, még a tanárok közt is szereztek maguknak támaszt abbeli kérelmök teljesítésére, hogy az igazgató ne adja ki a bizonyítványt, mielőtt megkérdezte : eleget tett-e kötelezettségének ? De a helytartótanács máskép fogta fel ezt az ügyet és pedig igen helyesen. A kölcsön csak alkalmat nyújtott az ifjaknak kicsapongásra, korcsmázásra, azért azt rendelte s a megyeútján is közzé tétette 1788. nov. 14-én,